Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 117 463. 1498. Terra leprosorum és Pons leprosorum Brassóban, (Philippi, 93.). Állítólag már Zsigmond idejében is járták ezek az elnevezések. A lepra a keresztes hadak idejében jutott el Brassó tájékára, hol a blumenaui „Siechhof“-on sok szobával bíró ispotályt emeltek a betegek számára. A magyar királyok a bárcasági lakosoktól fizetett különben is csekély adó felét rendesen a brassói és marienburgi (földvári) ispotálynak adományozták s az ő példájukat a vagyonosabb polgárok is utánozták, szántóföldek stb hagyományozásával gazdagítva az ispotályt. (Bővebben lásd u. o. 94. és köv., hol a brassói kórházak későbbi fejlődése is ecsetelve van.) A lepra megszűntével, mint ezt már Joh. Hontems 1542-ben említi, másnemű betegek és elaggott szegények befogadására szánták. 464. 1498. Ispotály Eperjesen. Felügyelője (hospitalarius) dominus Martinus. (D., 159.) 465. 1499. Syphilis. — Bakócz Tamás esztergomi érseknek, ki syphilis- ben szenved, Montagnana Bertalan olasz orvos hánytatókat, hashajtót és guaiacumot rendel, de azonkívül örvendezést, jóbarátokkal való vígadást és minden délután (a 60 éves embernek) egy nyugodt — coitust! (Nékám, 62.) Ez a Montagnana Bertalan előbb páduai tanár, majd velencei orvos (1*1525.), fia volt a hasonnevű híres páduai tanárnak, ki 1460. körül halt meg. Az evacnatiót tartotta a syphilis legjobb kezelése módjának s valószínű, hogy a coitust is csak ezért ajánlotta. Életrajzát 1. Hirsch, TV. 270. — Hogy az olasz orvosok, szemben a németekkel, mily ügyesek voltak a lues kezelésében, arról 1. Phrisius nyilatkozatát. {Nékám, 64.) 466. 1499. Lakásberendezés és hygiene II. Ulászló korában és később. — II. Ulászló király becsének, Zsigmond lengyel hercegnek, budai lakosztályáról (1499—1501.) a következőket írja Divéky Adorján {Száz., 48. évf., 1914. 456.): A lakás meglehetősen egyszerű és kicsi; nehány lakószoba a herceg részére, továbbá az úgynevezett „kincstár“ (thesaurum), melyben az értékesebb ruhák és az ezüstneműek vannak, azután egy-két kamra és a személyzet lakosztályai. A szobák egyszerű deszkapadlóval vannak borítva, melyeknek tisztántartása közben sok söprőt koptatnak el a szolgák. Az ajtózárak és lakatok sem működnek jól, bizonyára rozsdásak voltak, mert minduntalan javítani kell őket. A falak olaszmüvű szőnyegekkel vannak borítva, hogy a fehérre meszelt falak unalmasságát megtörjék. Egy alkalommal tizenkét olasz szőnyeget vesz a herceg a falak díszítésére. A szobák elég sötétek, mert az ablakok hártyából vannak készítve s úgy látszik, nem voltak elég erősek, mivel a szél gyakran tönkretette őket. Sok baj volt a kandallóval is, különösen tél kezdetén, midőn hosszú szünet után először gyújtanak be; a nyilt tűz füstöt, kellemetlen szagot árasztott. Nosza, küldenek egy szolgát, aki „in appoteka“ füstölő és illatosító szert vesz. De máskor is igénybe veszik a füstölést, így például, mikor hosszabb útról visz- szatérve nagyon dohosnak találják a szobát, vagy midőn a herceg betegségéből fölépül.1 A herceg különben is nagyon szereti az illatos dolgokat: rózsanyíláskor piros rózsákból font koszorút vesz gyakorta (talán renais- sance-módra a homlokán viseltet), a nyéki királyi kertből is gyakran hoznak neki rózsákat, melyeket vánkosára tüzet, hogy rózsaillat élvezése köz1 II. Lajos király is (1525.) illatos szerekkel füstölteti a szobáit: „Eodem die ad manus Laurencii rutheni Regie Maiestatis pro emendo truciso [Fraknói kérdőjelet tesz utána; nem más, mint truciscus, a mai trochiscus] ad fumigandas domus sue Maiestatis dedi d. XVI.“ (M. T. T„ XII. 92.) V. ö. Páriz: Pax, 268.: „Vannak a gazdagabbak számára ezen ususra (a pestis elleni szobafüstölésre) a patikában igen jó szag tévő trocischusok, pésma pogátsák s egyebek.“ [M. K. Gy.J
