Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

116

Magyar orvostörténeti adattár

importálták Európába. Általában azt lehet mondani, hogy a syphilis a 15. század végén nagyon enyhe népepidemia volt,1 melynek terjesztésében jelentékeny szerepe lehetett annak is, hogy a luetikusokat a városokból kiűzték s ezek az exkommunikált betegek adták tovább a ragályt. Sticker is határozott állást foglal a syphilis amerikai eredetével szemben s azt mondja, hogy legalább is a 15. század egész második felében ismerték a betegséget. A 15. század végén élt Jaspor sem tartotta új betegségnek a syphilist, melyet ő planta noctis-nak is nevez. Sticker szerint a skorbut legsúlyosabb alakjait is összetéveszthették a tertiär luesszel. (Lásd még: Sudhoff: Italienische Zeitgenossen u. Chronisten über den Ausbruch der Syphilis, 1495—96. Berliner Medizinische Klinik, 1913. Egykorú olasz- országi adatok. Nem voltak magyarországi katonák VIII. Károly hadseregében?) A MOE, II. 68. közölt esztergomi missaléról 1. még Demkó 168. és Haeser III. 287.; a disznóhús tilalmazásáról (MOE, II. 188., Mihály oláh vajda syphilise) pedig Virchow, Jahresb. 1913., 371. (Külföldön is azt tartották, hogy a sertéshús evése terjeszti a luest, kivált, ha a sertésnek valami genitális baja volt.)

458. 1496. (aug. 2.) Pestis. — Aretino Donato, estei Hippolit bíbornok- érsek biztosának, jelentése a Magyarország némely vidékén pusztító pestisről. (Óváry, I. 192.)

459. 1197. Borivás. — Hassenstein, a Sodalitas litteraria Danubiana tagja, írja Schlechta Jánosnak, II. Ulászló secretariusának, (kiről lásd Aschbach, II. 428.):

Inter Pannonios versamur, Sslechta, penates;

Si, quae agimus, quaeris? — vivimus et bibimus.

(A Sodalitas tagjai gyakran rendeztek összejöveteleket, melyeken a görög symposionok példájára tudományos kérdéseken vitatkoztak, míg végre jól megrakott asztalnál és telt pohár mellett űzték el az élet gondjait. V. ö. Ábel, 7.)

460. 1497. Ispotály. — Szt. István király római ispotálya a pálosren- dűek vezetése alatt s további sorsa: Fejér: Cod., VII. [5.] 47., 48.

461. 1497. Pestis. — a) Geréb László erdélyi püspök írja a szebeni tanácsnak: „Varadinum no viter per Brassó vienses (kereskedők útján) infectum est... Buda per Viennenses.“ (Nagyszebeni városi levéltár: U., III. 157.) — b) Pestis Kassán. (Lásd az 1496. év alatt.)

462. 1498. Szt. Lázár-ispotály Budán. — Temesvári Pelbárt „Sermones pomerii“ c. munkájának ez évi kiadásában (ismertetését lásd Ballagi: Bp.,

66., 67.) olvasható a következő: „Item in Hungária civitate Budensi publice factum miraculum fertur. Quod dum quidam bonus vir pauperibus erogaret plurima. Ecce tempore vindemie collecta vinea iterum reperta est plena botris optimis ac si non fuisset ante collecta; que vinea usque modo vocatur sancti Lázári vinea, quia illi hospitali delegata.“

Ugyanezen a helyen (lejjebb) Ballagi helyreigazítja Weszpréminek (I. 111., 112.) az 1499. évi pécsi misekönyvre és Hess budai nyomdájára vonatkozó tévedését.

1 A 16. század elején sok obscoen német irat jelent meg, de ezekben egy szó sincsen a nemifertőzésekről. Ellenben 1543-ban Luther már inti a tanuló ifjúságot az infekcióra és óvja őket. (Talán nálunk is csak ebben az időben kezdett jobban terjedni a syphilis, a Németországban megfordult protestáns tanulók révén?) Lásd: J. Heller: Kannten die deutschen Studenten an der Wende des 15. Jahrh. die Syphilis u. d. Ansteckungsfähigkeit der Geschlechtskrankheiten? (Berliner klin. Wochenschrift, 1920. 88.)