Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 115 váltva fegyveres erőszakkal, elfoglalták Stubnyát, födelet emeltek a források fölé, de csak azért, hogy a másiknak legyen azután mit leromboltatnia. A két szívós, hatalmas ellenfél a királyig appellálta ügyét, melyet azonban II. Ulászló király sem tudott eldönteni. (Bakó: Stubnyafürdő. Eürdőirodalmi Könyvtár.) 455. 1495. Honorárium. — II. Ulászló idejében (s valószínűleg előbb is) az volt a szokás, hogy ha valamelyik udvarnok vagy apród megbetegedett, a király meghagyására nehány forintot utalványoztak nekik az orvosi kezelés és ápolás költségeinek fedezésére. 456. 1496. (Október.) Pestis. — a) Erős pestis a Felvidéken és PestBudán. A király (II. Ulászló) Budáról Visegrádra menekült a járvány elől. (Lásd: lványi Béla: Bártfa város levéltára, 1910., 485/6.) — b) Kassán 1496/7-ben. („Post pestem 1496. et 1497. reedificata est turris superior ad tactum ecclesie una cum clipeis tectalibus“ stb. Ez az okirat PNG szerint 1886-ban a kassai dómban találtatott s ma a Nemz. Múzeumban van.) 457. 1496. Syphilis. — „Hic Latium atque Italos invasit (a syphilis), ab Alpibus extra serpens Germanos Istricolasque (vagyis a Duna mellett lakókat) premit. Grassatur mediis iam Thracibus atque Bohemis“ (Seb. Brant.) „Eodem tempore, aut fere eodem et in Hispania et Gallia et Italia et Germania et tota fere Scythia visum fuisse“ (Fracastorius), hol a Scythia szó valószínűleg az összes Németországtól keletre eső országokra, tehát hazánkra is vonatkozik. (Nékám, 59. után id.) — Az 1494/5. évi királyi számadáskönyvekben egy szó sincs a syphilisről, ellenben az 1495. évi pestist említik. Gyulafi Lestár sem szól semmit magyarországi syphilis járványról, bár a pestisről ő is megemlékezik. A gallica lues-ről csak általánosságban beszél, hogy az Amerikából származott át Európába stb. Azt hiszem, hogy a magyarok a luest eleinte egyszerűen rühnek nevezték. Biztos adatom nincs erről, de mellette szól Gyulafi Lestárnak az a megjegyzése, hogy „a mieink scabies-nek nevezik“. így hívták sokfelé a külföldiek is, pl. a németek (krätze; böse kr ätze; französische kr ätze = rogna franciosa, scabies gallica; giftige krätze; neapolitanische krätze — mal de Naples; spanische krätze — scabies Hispanica, stb.; v. ö. Höfler, 301.; ellenben scabies Norvegica = lepra). A középkorban a scabies szó mindenféle olyan általános fertőzést jelentett, mely egyszersmind bőrbeli változásokkal járt, ennélfogva, ha a régi magyar írásokban a „rüh“ szóval találkozunk, mindig a syphilisre is kell gondolnunk. Már Falloppia írja, hogy a lues „mitis est morbus, et instar scabiei; sed ad nostrum veniens orbem, ita immitis, ita ferus factus, ut caput, oculos, nasum, palatum, cutem, ossa . . . corrumpat.“ A Ny. Sz. szerint ragadó rüh általában a. m. contagium. Szerémi egyáltalán nem említi a luest az ő emlékirataiban, ellenben Siklóssy (Középk., 187.) elmond egyetmást (nem mindig megbízható források alapján) a syphilis magyarországi megjelenéséről, többek közt azt is megkockáztatva, hogy a morbus gallicus nevezet alatt a 15. században nem a luest, hanem a húgykövet értették, tehát hogy ebben a dologban Sudhoff tévedett. Hogy azonban mégis csak a kiváló német tudós oldalán van az igazság, arról lásd Sudhoff vitáját Richterrel (Virchow, Jahresb., 1913. 360. stb.). E helyen és a 370. oldalon bőven ismertetvék Sudhoff fontos kutatásai a lues európai megjelenéséről, szintúgy az 1912. évfolyam 316. oldalán, hol Sudhoff többek közt arra is rámutat, hogy a betegség amerikai eredetét kereskedelmi szempontból is propagálták némelyek, nevezetesen pedig azok a kereskedők, kik a lignum guaiaci-t 8*
