Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
108 Magyar orvostörténeti adattár órájában. Aki ez órában megbetegszik, sok ideig fekszik, végre is meghal. A Saturnus órájában szülöttek hideg, száraz természetűek lesznek, melan- kólikusak, sötétbőrűek. A Saturnus kicsivé teszi a szemet, akadályozza a szakáll növését, kopaszságot okoz. Ha a születés órájában belekerül a skorpió-csillagzatba, szembajokat okoz; ha szembekerül Vénusszal, kösz- vényes lesz a gyerek; ha Merkúrral 180 fokos szöget képez, dadogás, fejfájás, epilepsia, elmebaj vagy fogfájás lesz a következménye. Ha Jupiter fedi Saturnust, akkor el lehet készülve az ember, hogy hidegek lesznek testrészei, fekélyes a teste, görcsöt kap, megbénul, meghűl a mája, vagy tüdővészbe esik. Látjuk, hogy ha az orvos el akart igazodni betegén, ugyancsak kellett ismernie az astrologiát! (V. ö. Demkó, 271.) Jupiterhez tartoztak a tüdő, a bordák, porcok, máj, artériák. Ö teremtette a „jovialis“ urakat. Marsé voltak az epe, vesék, vénák, ivarszervek. Az ő jegyét viselték magukon a „marciális“ férfiak. Vénus volt úrnője a specifikus női szerveknek, valamint a farizmoknak. Merkur tulajdonát képezték a szellemi képességek, továbbá az idegrendszer. A Nap lefoglalta magának az egész jobb testfelet, a látóideget, a férfiak jobb és a nők bal szemét, míg a férfiak bal és a nők jobb szeme, valamint a bal testfél, a nők mája, a has és a belek a Hold birtokában voltak. Némely emberi testrész, mint a homlok és a kéz, annyira beható vizsgálat alá került, hogy a rávonatkozó astralis ismeretekből külön, független misztikus tan keletkezett. Így fejlődött ki és bővült már Aristoteles óta a kéz- és arcisme: a cheiromantia és a metoposcopia vagy physiognomia. Az egyik a tenyérnek, az utóbbi a homloknak vonalaiból és dudoraiból próbálta kiolvasni az ember sorsát és testi épségének állapotát. Az alkimista felfogás később az égitestek különféle tulajdonságait és a gyógyításra való befolyásukat átruházza a bolygók jelével és nevével ellátott fémekre. Egy 1757-i másolatú kéziratban olvastam pl., hogy a Merkúrban — itt már higany értendő e név alatt — az emberi egészség legfőbb arkánuma található, s hogy ez nemcsak a tüdőt és annak bajait gyógyítja, hanem szellemként áthatol minden testrészen és restaurálja az életerőket. Mint valami szellemi vízben, feloldódik benne minden materia peccans. Ugyanennek a kéziratnak egy helyén meg az a modernnek imponáló kijelentés tűnik fel, hogy a legtökéletesebb, legegyetemesebb orvosszer — a Nap! „Universalmedizin in der Sonne begraben liegt“ — mondja az író, s nem tudni, vájjon az alkimista beszél-e belőle, dicsérvén a maga aranyát, avagy a napfürdő gyógyerejét lakonikusan magasztaló, mélytudású orvos.1 A bolygókhoz hasonló tulajdonságokkal ruházták fel Claudius Ptolomaeus óta a csillagképeket is, különösen az ú. n. állatkörnek 12 csillagzatát. Valamennyi okozhatott betegséget vagy magában, vagy a többivel való rossz kombináció folytán. Conradinus Boldizsár, 16. századbeli magyar orvos a morbus Hungaricust pl. olykép magyarázta, hogy a csillagok és bolygók sugarain egy ópiumszerű és kőrisbogárpor hatású méreg kerül a levegőbe s innen a testbe, ahol a nedveket megrontja, álmosságot és vesebajokat okoz, lázassá teszi az embert. Tekintetbe véve már most a csillagzatoknak az ember különböző testrészeire képzelt befolyását, mi sem természetesebb, mint hogy az egészségmegóvásnak régi két legfőbb módja, az érvágás és a purgálás is a kalendáriumokhoz igazodott. Hogy pedig valaki a csillagképeket és az uralmuk alá tartozó testrészeket össze ne keverje, szemléltető képeket, 1 A kézirat címe: Hydrolithus sophicus seu Aquarium sapientum. Hoc est opusculum chimicum. (Az egri egyházmegye könyvtárában.)
