Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adattár
182 Pestisemlékek sok alakjába formálták, melyekbe török betűkkel különböző jeleket (a szultán nevét, vagy mint a mellékelt képen — a Limni [— Lemnos] szót vagy azt, hogy „valódi agyag“ (tin) nyomtak. Később máshol is nagyban gyártották ezeket a trochiscusokat (vagy pastillákat), melyek aztán külső formájukra nézve sokkal művészibb kivitelűek voltak, mint a lemnosiak.13 8. A „fekete halál“ Magyarországon. Szinte csodálatos, hogy az első nagy pestisjárvány (a „fekete halál“) magyarországi történetéről mily kevés hiteles följegyzés maradt. Linz- bauer nagy munkájában, mely az 1700. év előtti adatokban rendkívül szegény, természetesen semmi érdemest se találunk róla, pedig bizonyos, hogy hatalmas járvány volt nálunk is, mert megírták, hogy egész községek kipusztultak. Leginkább külföldi, velünk szemben ellenséges forrásokra vagyunk utalva. így például Stephen d’Irsay cikkében 14 azt olvasom, hogy a „black death“ idején „the whole civilized world was in a state of war... Louis the Great of Hungary conducted a campaign in Naples; his troops were instrumental in carrying the disease into Central Europe“ (mintha erre a széthurcolásra szükség lett volna!). Még furcsábban beszél Haeser (III. 105·): „In Neapel und Sicilien wüthet König Ludwig von Ungarn, unvermögend, die Mörder seines Bruders Andreas zu erreichen, gegen das unschuldige Volk (!). Da ereilt ihn in Sicilien die Pest und treibt ihn in seine ferne Heimath.“ Üjabban Sudhoff közölt15 * egy müncheni kódexben található s a 15. század elejéről való német bejegyzést következő szöveggel: „Ein kunig von Ungern schickt dem babst disz nachgeschriben zu behalten: Nym boley, beyfus, linden bletter, glich in der groessin, und pulffers undmusch ymber und nim es iij tag nach einander zu morgen in der rechten mausz, so sind ir sicher lang zytt vor der pestilencz.“ A kódexben azonban nincs megmondva, hogy melyik magyar királyról és melyik pápáról van szó? A középkorban szokás volt mindenféle előkelő urakkal, királyokkal stb. hozni szerzői vagy küldői viszonyba az ilyen recipéket, anélkül, hogy ennek valami reális alapja lett volna. Ugyanitt említhetem lübecki János mester (Meister Johann von Lübeck = Lübbeke = Lebecke) nevét, ki körülbelül a fekete halál idején működött hazánkban s kitől egy berleburgi kéziratban pestis elleni recipék maradtak fenn, melyek után az van írva befejezésül: „Dyse arzenye ist bewert yn Vngern van Menister Johan van lebecke, da man schreiff nach gotz gebort dusent CCCo vnd xl iar; werr disse arzenige deit der genasz.“ Erről a János mesterről s az ő magyarországi működéséről azonban — sajnos — sem a kézirat ismertetője (ugyancsak Sudhoff),1* sem a hazai források nem tudnak többet mondani. A Magyar Nemzet Története (III. 196, 197 stb.) mindössze annyit tud mondani, hogy a pestis nálunk már 1348-ban erősen pusztított, 1349 május végén szünőfélben volt, de a nyári hőségben újra exacerbálódott s Nagy Lajos feleségét, Margit királynét is magával ragadta. A velencei dogé 13 Lásd: Capparoni (Riv. di Storia déllé Scienze Med. e Nat., XV. (1924), 1—2. szám): III. Cosimo toscanai nagyherceg gyógyszertárában készült pastillusok képe, a Medici- és Orléans-család címerével. — A terra sigillatát (történelmi szempontból) behatóbban tárgyalja Andel: Bijdr. Gesch. Geneesk., VIII. (1928), 197—215. 14 Annals of Medical History, VII. (1925), 221. 15 Archiv f. Gesch. d. Med., VIII. (1915), 278. 43 U. ο. XIV. (1922), 8.
