Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adattár
Pestisemlékek 183 1349 október 7-én értesíti Perugia városát, hogy Magyarországon sokan halnak s nemrégiben a magyar királyné is belepusztult a járványba. Végül Pór Antalnak Nagy Lajosról szóló életrajzában sem találunk sokkal többet ennél: hivatkozik a Soproni Oklevéltár (I. 457.) egyik adatára, hol az áll, hogy „propter instantis pestilencie temporis, quibus dominus omne genus humanum... more imbrium corruere decrevit“, ami a járvány nagy erejét sejteti. Demeter nagyváradi püspök oláhokat telepített néptelenné vált uradalmaira, a váradi káptalan pedig elengedte a sertéstizedet, hogy elpusztult községei régi jólétükbe jussanak. Pór A. azt hiszi, hogy maga Lajos király is megkapta a pestist, mert a velencei tanács 1349 november 9-én azt az utasítást adja Magyarországon tartózkodó követeinek, hogy ha a király fel- gyógyulása annyira előrehaladt, hogy hozzájuthatnak, akkor folytassák útjukat (hozzá), ha ellenben a király még beteg, vagy ha meghalt, akkor szerezzenek értesítéseket az ország állapotáról és arról, hogy kire szállott a kormányzás stb. és várják be a további utasításokat. Pór Antal azt is említi még, hogy a fekete halál idején nálunk se flagelláns-processziók, se zsidóüldözések (mint jóformán mindenütt Európában) nem voltak, mert a magyar nép sokkal józanabb, hogy sem ilyen sajnálatos szertelenségekben részt vett volna. A pápai bullában sem történik említés magyar flagellánsokról. Mindössze annyi történt, hogy a magyar földről Hainburg felé vonult egy flagelláns csoport, de ezek jöhettek (az ország határait érintve) Ausztriából és Stájerországból is. Ha pedig Magyarországon verődtek össze, akkor valószínűleg mosony- vagy pozsonyvidéki németek voltak. Mindezekben kétségkívül helyes nyomon jár Nagy Lajos érdemes életírója. Aláírhatjuk bátran, amit a magyar nép józan mérsékletéről mond, bár kétségtelen, hogy köztünk is akadtak egyes túlbuzgók, kik a flagellánsok módjára sanyargatták magukat, elég legyen, ha Szent Erzsébet és Szent Margit asszony példájára, vagy a budai pálos-rendi barátok éjféli megkorbácsolására utalok, melyet egyszer Mátyás király is végignézett s ki is figurázott.17 Thuróczy krónikájában is olvasható, hogy 17 L. Sildóssy László: A magyar középkor erkölcse (1922). 59—60. 45. Egy flagelláns. Münster Sebestyén Cosmographiájából. (Nohl ntán.)
