Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról
90 Eégi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról végezték ezt a műveletet, mert dehonesztálónak tartották. Középkori képeken (például egyik nagybecsű, a 14. századból való drezdai kódex ábrázolásán) nem egyszer látjuk a gyógyszerészt és segédjét a csőre vagy a beöntés alkalmazása közben s az itt közölt francia gúnyképen is ott szalad a gyógyszerész segédje a kocsi előtt, jól megtermett allövetfecskendőjével. Kemény János írja emlékezéseiben, hogy mikor ifjúkorában, mint apród szolgálván Bethlen Gábor udvarában, rosszul érezte magát: a humorkedvelő fejedelem dr. Scultetust és Sámuel patikárust küldte hozzá, hogy ez még akkor is, ha nem tetszenék a páciensnek, klistélyt adjon neki. Kemény János azonban titokban néhány tallérral lekenyerezte Sámuel uramat s ilyen módon sikerült neki megszabadulni ettől a furcsa operációtól. A klisztérozás miatt igen sok gúnyt kellett elszenvedni a gyógyszerészeknek. Kivált a franciák, Moliére stb. voltak mesterek a csípős30. Orvos és gyógyszerész egy közös kiránduláson. (B r a n d o i n gúnyképe 1771-ből.) A menet elején egy gyógyszerészsegéd, mint fullajtár, a vállán hatalmas allövetfecskendővel. gúnyos versikék gyártásában. Franciaországban (a 17. században) 15 sou-t kapott a gyógyszerész (szegényebb betegektől) a csőre alkalmazásáért s innen eredett a tréfás sírvers egy hajdani francia gyógyszerészre: „Ci-gít qni, pour un quart d’écu, S’agenouillait devant un cul“. És mikor a francia orvos és a gyógyszerész magyar módra összekülöu- bözött, az előbbi büszkén vágta oda a csúfondáros proverbiumot: „Taisez vous, Monsieur, il y a grande distance du pouls au cul!“ (Hallgasson, jó uram, — nagy távolság van a pulzus és a s... között!) Ma már — juvante Jove — megszűnt a nagy distancia: megszépült a gyógyszerész foglalkozása, ellenben csúnyább lett az orvos funkciója, mert neki operálnia, boncolnia stb. kell, sőt szükség esetén a csőre alkalmazásával is — manu propria — meg kell barátkoznia, ha azt kívánja a beteg érdeke és ha „periculum in mora“. Abban a korban, melyről itt szóltunk, mindez szinte elképzelhetetlen, mert kézzel manipulálni: nem volt összeegyeztethető az orvosi majestással.
