Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról
Régi magyar gyógyszerészekről és gyógyszertárakról 79 bíró, tulajdonképpeni kereskedő-céhek féltékeny szemmel ellenőrizték, hogy mit árulnak egyik-másik patikában? Lőcse város levéltárában (XII. 188/9. 1746 május 14.) található egyik irat szerint az ottani kereskedők testületé (Kaufmanns-Bruderschaft) bepanaszolta Engel Jakab gyógyszerészt, mert nemcsak gyógyszerekkel kereskedik, hanem élelmiszereket, heringet, élvezeti cikkeket s más hasonlókat is árul. Ezzel szemben Engel gyógyszerész a városi tanácshoz intézett (kissé körmönfont) védekezésében azt írja, hogy szó sincs arról, hogy ő vagy a többi gyógyszerész heringet árulna, „doch muss ich gestehen, dasz im anno 1743. bei mir ein gewisses Recept, von einem Chyrurgo eingelaufen, und zwar ein Oleum empyreumaticum, welches aus der Milch der Heringe sollte praepariret werden. Da ich nun aufs Wenigste 60 Stück Milcher darzu vonnöthen hatte, also habe hierzu y4 Tonne kommen lassen, die übrigen, damit sie nicht verderben möchten, verkauft worden sind; solches aber seithero nicht geschehen“. A többi vádra vonatkozólag pedig azt mondja, hogy cukor nélkül nem lehet el egy gyógyszerész, mert ez különben is oldó (auflösend) gyógyszer, a kávé nélkül sem, mert az gyomorhülés és hányás ellen való (dienet vor hefftige Verkaeltung desz Magens, stillet das Erbrechen), s végül a különféle fűszerek is szükségesek a patikában, mert praeservativ és curativ hatásuk van. Az ő elődjei is sok cukrot és fűszert árultak, mégsem volt emiatt semmi hajuk s más városokban még most is úgy van ez: „gehe mann nur nach Cassau, Kayszmarckt, Neusohl etc., was vor Zucker und gewürtze die Apothecker verconsummiren und verkaufen!“ És különben is mi értelme van annak, hogy a gyógyszerészetet ars liberá-nak, nemes és szabad mesterségnek (adeliche freye Kunst-nak) nevezik és mégis sok mindenben megkötve a gyógyszerész kezét, nem adnak neki kellő szabadságot? Helyes és méltányos dolog-e hogy viszont a kereskedőknek szabad árulni halli pilulákat,24 aranytinktúrát, lépessenciát,25 életbalzsamot, gutaütés ellen való balzsamot,26 kámfort, angolsót, rákszemet, timpógyökeret,27 fehér és sárga28 zedoáriát, választóvizet, szalamiasót, asa foetidát, bolus armenát, storaxot, carda- momumot, cubebát, kékkövet, fehér vitriolt, sennalevelet stb.? „Ich glaube, wann sie (t. i. a kereskedők) die Kunst verstünden, sie würden schon auch Recepta verfertigen wollen!“ fejezi be nagy epésen az ő védekező írását Engel Jakab, ki különben minden tekintetben jeles képzettségű, művelt gyógyszerész volt, érdemes arra, hogy hálás emlékezéssel őrizzük emlékét, mert utódaiban egész sorát adta a derék, sőt kiváló magyar embereknek, kik erejük javával szolgálták ennek a szegény kis országnak a kultúráját. Egyik fiából (Engel János Jakab-ból), Szepesmegyének irodalmilag is működő, kiváló főorvosa lett (megh. 1793), másik fia (János Keresztéig, 1770—1814), a híres történetíró, kinek fia (József, 1807—1870), jeles erdélyi orvos és a magyar tudományos akadémia tagja volt, s végül ennek fia, Engel Gábor, a kolozsvári egyetem szülésztanára s ugyancsak a tudományos akadémia tagja. Megjegyzem különben, hogy magának az apotheca (apothéké) szónak eredeti jelentése sem volt egyéb, mint raktár vagy bolt. Mindenes ház, kamara vagy patikaszerszámos bolt — ahogy a régi magyarok nevezték.29 A középkor elején még a többi kereskedőket is apothecariusoknak nevezték.30 Az apotheca-ból lett azután (a kezdő a lekopása után) az olasz bottega (bármilyen boltnak, üzlethelyiségnek a neve), a spanyol botica kednek, sőt heringes hordóval is meghamisítják a gyógytár különben illatos levegőjét. Mert hiába, idelyukadt ki azon éretlen törekvés, hogy minden falun expediálható legyen azon vény, melyet az oda kirándult orvos megír; hogy sok kétséges existentia a spekulációnak is élhessen, zsebre vágja a hasznot és másokat szerencsétlenné tegyen“. 24 Pilulae Halenses contra obstructiones (aloét és extr. rhei-t tartalmaztak). 25 Milzessenz (Tinct, corticum aurantiorum) 26 Schlagbalsam (talán a Tinct. aromatica). 27 Feygelwurtzen (rhiz. tormentillae). 28 Gelbe Zittwer Wurtzen (zedoaria longa s. flava). 29 V. ö. Calepinus szótárával (1585) s a besztercei szószedettel. 30 De sohasem nevezték apothecariusoknak a könyvtárosokat, ahogy Bartal (i. h. 39. old.) mondja, hivatkozva az 1522. budai árszabásra (Tört. Tár, 1889. 383.). ahol az áll, hogy „ordo librariorum seu apotecariorum“. Itt azonban a seu épúgy nem jelenti az azonos értelmet, mint a közvetlen megelőző fejezetek egyikében („ordo lapicidarum seu lignifabrorum“) sem.
