Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Zsidó orvosok a régi Magyarországon
Zsidó orvosok a régi Magyarországon 35 mondhatom: nincsen is orvosom“). Párizsi kollégái nem becsülték sokra, sőt különcsége és furcsa (de azért észszerű) gyógykezelései miatt fél- bolond kuruzsló-nak tartották, de azért Heinén kívül a legkiválóbb franciák és a Párizsban élő idegenek (Mac Mahon, Georg Sand, Daudet, Thomas, Liszt, Chopin, a két Dumas stb.) is szívesen hívták betegágyukhoz a remete módjára élő különös kis embert, ki jelentékeny keresetének legnagyobb részét jótékony célokra fordította és mikor 1898-ban súlyos betegségbe esett, mindenkit eltávolított halálos ágya mellől s halála után a lakását is rendőrséggel kellett felnyittatni. A negyvenes évek elején kórszövettani magánlaboratóriumot nyitott a francia fővárosban, melyben oly nagyhírű tudósoknak adott kurzusokat, mint Flourens, Magendie, 15. G r u b y Dávid. (1810—1898.) Milne-Edwards és Claude Bernard.46 Csak azért emelem ki az ő nevét, mikor végét szabom ennek a rövid orvoskultúrtörténeti elmefuttatásomnak: mert kevesen tudják róla, hogy ő csinálta az első mikrophotogram- mokat (maga-szerkesztette mikroszkópjával), ő volt a trichophyton, a mic- rosporon, streptothrix, trypanosoma stb. felfedezője és ő volt az, ki 1859-ben először ajánlotta a vattának használatát tépés helyett, a sebészi kötésben. Tíz évvel később Guérin Alfonz újra „fölfedezte“ a vattát, s róla azután, Isten segítségével, el is nevezték a gyapotos kötést „Guérin- féle kötés“-nek. Jól mondotta valaki, hogy a zseniális ember munkája olyan, mint az útszéli kút, melyből kedvére meríthet az országúinak minden futóbetyárja. Még szerencse, hogy azután belé nem köp! 46 L. Blanchard életrajzát (Archives de parasitologie, II. [1899], 61.). 3*
