Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
312 Régi magyar betegségnevek l(iter) tér cu(m) policec(ir)eu(m)-eu(n)do ipsu(m) tharghy. Erdewn Jár wala le- beke tharghy. Béka wala ekeye, kygyo wala ostora, zanth wala keweth. weth wala kewecheth. parancholok en thene- ked hogy myképen a kew nem ghyeke- rezhethyk es nem lewelezhethyk azon keppen the Ith a lowon ne ghyekerez- hessel es erekedhessel.“ Mai olvasással: „Erdőn jár vala lebeke tárgy. Béka vala ekéje, kígyó vala ostora, szánt vala kévét (követ), vet vala kevecset (kövecset), Parancsolok én tenéked, hogy miképpen a kő nem gyekerezhetik és nem levelezhetik, azon képen te itt a lovon ne gye- kerezhessél és erekedhessél.“® Ebben a becses nyelvemlékben előforduló s minket legjobban érdeklő különös tárgy szót Mészöly Gedeon a következőleg magyarázza: „A tárgy a tályog-nak eddig nem ismert változata: ehhez leghasonlóbb az eddig ismertek közül táragy és tárigy (1. Magyar Tájszótár: tályog alatt) ... A „targhy equorum“ tehát lótárgy = lótályog; ez ellen való a közlőit ráolvasás.“ Mészöly közleményét olvasva s a Tájszótár adataival egybevetve, magam is úgy gondoltam, hogy a tárgy valóban csak tályogot je* lenthet és ugyanaz a lóbetegség lehet, amit ma több vidéken táragy-nak mond a nép. Ez a táragy-betegség manapság (1926) különösen Csanád, Békés, Arad és Torontál megyékben van elterjedve. Ügy hallottam, hogy e lóbetegséget már évek óta észleli Balog Aladár csanád- apácai állatorvos. Hozzá fordultam tehát, hogy megtudjam: miféle betegség is az a tárágy, mely kétségkívül azonos a 16, századbeli targhy-val. Az ő szíves értesítése szerint, a betegség úgy kezdődik, hogy az állat a hátulsó lábain feszesen jár, majd reszketni kezd, testét izzadság lepi, tekintete ijedt-forma 6 A ráolvasás eleje ritmusos [Erdőn] [jár vala] [lebeke] [tárgy] stb], a vége pedig (parancsolok stb) ritmustalan. Ez utóbbi a kőnek a terméketlenségét veszi hasonlatul és emlékeztet egy régi római varázsigére, mely a szem árpája ellen való: „nec lapis lanam fert, nec huic morbo caput crescat, aut si creverit tabescat“. A „ne gyekerezhessél“ kívánság mása is él még ráolvasásainkban. Szilvágyon (Zala m.) szemverésről ez járja: „Könnyebbítsen téged N (a beteg patrónusánalc neve) ........ hogy a te h étféle hét nyavalájidat benned meg ne gyökéresitse“. Az utolsó szót (erekedhessél) szintén széliére használja népünk még manapság is: „öröködik valakin“ a nyavalya stb. (Mészöly, u. o., 274.) lesz; később a hátsó végtagjai meg- biesaklanak, majd összerogy, kutyamódra ülőhelyzetbe jut s végül oldalára esik, úgy is marad s a hosszantartó egyoldali fekvés következtében a kiálló csontok felett decubitus keletkezik: ge- nyedő nyílt sebek támadnak s az ezekhez társuló fertőzésben elpusztulnak az állatok. A betegség őszi időben, hirtelen munkába fogott, pihent és takarmánytökkel etetett lovakon jelentkezik s nem más, mint bénulásos haemoglo- bin-vérüség. Tályogok ennél a táragy- betegségnél nem fordulnak elő; ez azonban a betegség megállapításában nem okozhat nehézségeket, mert a nép tályog- gal és táragy-g yal nem mindig esak az abscessust jelöli, hanem általában a nyílt sebeket, fekélyeket, sőt néha egészen eltérő, távoleső dolgokat is, így például Rohlwes: Baromorvos-könyv (Bécs, 1814.) c. könyvében (ford. Kere kés Ferenc) a 97. lapon azt olvasom, hogy „metaphorice tájog még az alföldi gujás görtsösbottja is, mellyel az egészséges tinót agyon üti“. Megjegyzem még, hogy Balog Aladár megfigyelése szerint az ottani nép a beteg állatokat mcgtáragyozza, ami abban áll, hogy tárágy gyökeret vesznek, egyik végét hegyesre faragják s a bdteg állat szü- gyébe vagy fülébe helyezik, árral készített csatornába, mint ahogy régen az ú. n. fontanellákkal és a kérőkkel tették. Ezt a táragygyökeret rendesen oláh parasztok árusítják s botanikusok megállapítása szerint nem más az, mint a Helleborus purpurascens W. et K. (pirosló hunyor) nevű boglárkafélének a gyökere. Tarisznya (lóbetegség): a könyök bursa synovialisának hevenyés v. régi gyulladása (patkókelés). Az első láb hátulsó részén, feljül, éppen a tzomb- tsuklón, mellyet a német a ló könyökének nevez, szokott néha husgümő támadni, mellyet az alföldön néhol elég tsudála- tos névvel tarisznyának neveznek. (Rohlwes, 1814. kiad., 39.) Tárló (?). Betegségnév Frankovith- nál. (Demkó, 250. után adom.) Tekenő: vizenyős beszűrődés a hason (lovakon). Tekenős kanca. (Rohlwes, 1814. kiad., 54.) Térdes ló: valami lóbetegség. (Lencsés, Ezermester, utolsó füzet, 124.) *Térmés: szaruhártya-homály? Ha új termés van a szemben himlőtől, vagy egyébtől, stb. [timsós vizet csöpögtet a szembe.] Házi Orv., 135. A nép ma 1. árpa és 2. hályog értelmében használja. (TSz.) *Tétemény: fascinum (MA.); megbűvölés, megrontás (betegséggel). Lásd
