Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Régi magyar betegségnevek 307 *Ráksüly: carcinoma, rák. Ráksüly a melly emlőkben vagyon (Csapó: Füv. K. 263. és még sok helyen). * Rászt, rásztos: spleneticus? Akik ráz- tasok, farsábások, fuvalkodtak, lélegzetet nem vehetnek, igen jó borban főzni (a rebarbarát). [Orv. K. 110.] Igen jó hideg lelősöknek, raztosoknak (u. o.). A rászt („splenis tumor, lépkórság“, Ny. Sz.) szóra legrégibb példánk kétségkívül az, amit Jakubovich Emil talált egy 1400 körül írt emlékben (MNy. 1921., 27.); ebben Szeri Miklós özvegye kéri Wilhanch-ot, a király medicusát, hogy részére „medicamentum pro infirmitatibus wlgo Razth et Saar transmittere velitis causa nostre ffraternitatis.“ Kresznerics szótárban (II., 153.) „rászt (vagy ráccá — lépdagadása) vagyon.“ *Régi (betegség): morbus chronicus, idült. Régi nehéz nyavalárul (1564?; Gyógy. 1880., 106.). Réghi meg aggot poklosság (Kár: Bibi. I., 99; NySz.). *Rekedett fej: valami lóbetegség [Highmor-üreg gyulladása?]. Az mely lónak rekedett feje vagyon, arról megismered, hogy az orra likai sonha nem csepegnek. (Csiks.; 16. sz. első feléből?) *Rókát nyúzni v. szakgatni: okádni, rókázni. A kőszegi ifjak tánc- és mulatságszabályaiban (1679.) az áll, hogy „az ki rókát nyúz az szobában“, az 40 dénárt fizessen büntetésül (Győri Füzetek III., 287.). Rókát szaggat, száját törli, ű esmég iszik. (Tinódi: Sokféle részögösről; RMKT. III., 267.) *Rokkanás: 1. a mai „vállbénaság“ (lovaknál). Rohlw. 1814. kiad., 31. 2. Valami más lóbetegség (de nem az ú. n. rokkantság). Rokkanás ellen: foghagymát, erős eczetet törd összvö; háromszor vagy többször kenjed vele, azután szál- guldják jól; azután pokróczokkal ta karják be jól, megjógyul (Csiks., 220.). * Rossz betegség. Takáts Sándor mondja, hogy a hideglelés legveszedelmesebb fajtáját nevezték így a 16. században. En sohasem olvastam s nem tudok rá adatot Rossz seb. Lauschmann Gy. (Adatok a magyarországi járványok történetéhez, 18. old.) azt mondja, hogy a némely vidéken használatos „rossz seb“ kifejezés még annak az „ulcus pessi- wmm“-nak az emléke, mely egyik régi egyházi könyörgésben fordul elő. („Hostias tibi, Domine, dicatas assume, et intercedente patiente Job cum omnibus sanctis tuis, ulcus pessimum a supplicibus tuis remove.“) Magam részéről nem hiszem, hogy a rossz seö-nek valami köze volna ehhez a régi könyörgéshez, mely még abból az időből származik, mikor a syphilis első, legádázabb pusztításai tizedelték az emberiséget. A NySz.-ban nyoma sincs a rossz sebnek; de ennél még nagyobb súlya van annak, hogy a TSz. sem említi, hogy a nép syphilitikus fekély vagy seb értelmében használná azt a kifejezést, hanem csak általában „fene, rákfene“ értelmében. Én is azt hiszem, hogy a nép általában minden rosszindulatú, gagraenás vagy rákos természetű sebre (ezek közt a syphilitikus fekélyre is) használja a rossz seb nevezetet. A „rossz seb egye meg“, „mi a rossz seb?“ stb. kifejezésekben határozottan a fene synonymonja- ként szerepel a rossz seb. Mindenesetre érdemes volna további adatokat gyiij teni arra nézve, hogy mikor használja a nép valamely beteges állapot megjelölésére a „rossz seb“ kifejezést? * Rothadt íny: Skorbut. Rothat ínyről, mellyet scorbutusnak hinak (Házi Orv. 109.1 Rothasztó epeláz: typhus. (Fekete, 62.) *Rozs-féreg (lóban): gastrophilus equi, fressender wurm. (Ts. Μ., 1. Szily Kálmán értekezésében.) Mikor az louat ros fereg bantia... kezel is nyúlnak a beiben ugi tisztitiak (MP. 37.). Mikor a? lóban ros firegh vagion (u. o. 47.). Rozsféreg: a ló végbelében levő kukac (zab féreg). TSz. II., 315. Legrégibb adat (1592-ből): MNy. X., 1914., 325. Rögzött: chronicus, idült (betegség). „A rögzött hurutot kiirtya belőled a csalyán. (Felv. Sch. Sál. 29.) * Rút ság: geny, ev. Az lábam egy formában vagyon, megyen a rútság belőle. (Mon. írók XV., 402.) Lásd: Biborc» alatt is. Rüh. Erről a szóról csak azt akarom itt röviden megjegyezni, hogy régento (éppúgy, mint a lat. scabies és a gör psora) nemcsak a mai értelemben vett rühösséget jelentette, hanem több másféle, kiütéssel járó, ragályos bőrbeteg séget, többek közt a leprát (poklosságotí is. V. ö. Gonosz rüh. Sár: icterus? (Lásd Rászt alatt.) Sarjadzás: mai neve vulnus coronae, pártatiprás (lóbetegség). Rohlwes (1814. kiad.) 44. *Sárpenész: icterus? (V. ö. NySz: „Sár- nyavalya“). Nyúlás, 47. *Sárviz: 1. icterus, sárgaság. A sárgaságról, vagy a sárvízről (Rohlwes 1814. kiad., 130.). V. ö. NySz. 2. Vérsavó vagy szövetnedv, amely a sebből kiszivárog. Nádasdy Tamásné írja az urának (1555. nov. 23.), hogy kelése volt, melyet „vassal meg kelleték fakasztani“, sok „ke- nédség“ (!) jött belőle, „előszer vérrel elegy, az után mint egy sárvíz“ (Orsz. Levéltár; Nádasdy lev.). „Köpült vétet20*
