Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Régi magyar betegségneyek 297 sind... Darnach sind sie in den warmen Tagen hart krank worden an der nngarischen Krankheit; die Lente haben trefflich Wehtag im Kopf empfunden, darauf gross Irrtum entstanden .. . Die Meisten, so gestorben, sein mittel- mässiges Alters gewesen von 30 his 40 Jahren, darüber und drunter ist selten eine Leiche gewesen, wir haben die Straf Gottes empfunden,, denn die beste, junge, gerade Bürgerschaft ab- kommen ist; jedoch war es besser, in die Hand des Herrn fallen, als in der Feinde Hände, welche damals Tag u. Nacht unserm Gut und Blut trachteten.“ Kemény János Autobiographiá- jában hagymáson nyavalyának írja (legalább így találom a Rumy-féle Mo- num. Hungarlca, III., 89. lapján) Szokolai Hártó János Kecskemét városának történetiratai ismertetése., 1846. c. műve, 131. lapján ezt írja: ..Városunkban (Kecskeméten) 1738-ban kezdette és 1742-ben végezte pusztításait a hagymaláz. így nevezték ezen ragályos halálvészt (a pestist) azért, mert az elkapott halálos nyavalyával küzdők valami igen erős hagyma íz és hűz által kinoztat- tak“. Bizonyos, hogy a fekete halállal megfertőzött betegek lehelete kiállhatat- lan szagú volt; ezt már a XIV. századi első nagy pestisjárvány idejéből fennmaradt emlékek bizonyítják (v. ö. Haeser, Geschichte der Medizin, III., 135.) s így érthető az is, hogy a régi orvosi nyelvben „pestis nasorum: orrbűz. ozaena“. Sz. Hártó szómagyarázata tehát mindenesetre sokkal természetesebb, mint a „had-mása“-féle, mely P. Pápaitól ered, ki azt mondja (Pax Corporis, 1701-iki kiadás, 252 ), hogy ezt a nyavalyát (a kiütéses hagymázt) „egyéb nemzetek híják magyar nyavalyának (morbus hungaricus, febris hun- garica), mivelhogy elsőben Magyar országról áradott Német országra: midőn Anno 1566 II. Maximiliam császár Szuli- mán török császárral Komáromnál táborba szállott volna; akkor esék e nyavalyába (!) elsőben a német táborba, onnan juta Bétsbe és az egész német s egyébb szomszéd országokra; és felettesok nép hala-meg miatta: honnan had- más, mintegy had-mássának mondatott; mert többen vesztenek ebben el, mint a török miatt“. A hagymáz szóról magáról megjegyzem még, hogy hajmáz- nak is ejtették (így olvastam egy XVII. századi kéziratban) és egy náthás hagy- máz-t is megkülönböztettek: „Szombaton mulék egy holnapja, mi oltától fogva az náthás hagymázban betegeskedünk“ (1669; Teleki M. lev., IV., 445.). A hagymázat szóhoz pedig, melyre a NySz. csak egy példát említ, még egyet adhatok: „Füfajast, hagy mázat ot, szent Antal tüzét megoltja“ (1676; Tört. Tár., 1894; 404.). V. ö. Nyr., XXVI., 145. *Iíalálos (seb, betegség): „súlyos“ (tehát nem „lethalis, mortifer“) értelmében, igen gyakran használták. Égi itall az kinek halálos szeb(e) vagon, az szebet giogietia es 14 napig minden rútságot ki sija (1672; Fekete Imre Elenchusa; NMúz. levélt., quart lat. 2194.). Halálozik. Midőn látná, hogy halálozó félben vagyon (Bethlen K., 34.). *Halhólyag: lépfenés pokolvari A halhólyag a marhadögnek egy igen veszedelmes és rettenetes neme; ... ebben a nyavajában a marha nyelvén, vagv pedig alsó vagy felső szájpadlásán egy pattanás (szökés) támad, mely hirtelen úgy elmérgesedik, hogy a marhát megöli (Rohlwes, 1814-i kiad., 138.). Ugyanitt (164. old.) mint sertéshetegség (száj- és körömfájás? aktinomykosis?) is szerepel. *Hongya módra mozgó ér (PPB.): pulsus formicans (vagyis az érverésnek nagyfokú gyöngesége és egyenetlensége, szabálytalansága súlyos betegségekben V. közvetlenül a halál előtt). *Hártyás torokgyík: angina membranacea, croup. (1794; Domby, 605.) *Has-fogantatás: méhen kívüli terhesség. Ha a meg-terhesedett tojás (a tojás fészekben) marad, avagy a nádra kürtekbenn meg-akad, és a gyermek az hasbann nő meg, akkor has-fogantatásnak mondatik a megterhesedés. (1784; Mocsi, 30.) Has-folyás: hasmenés. Ha a hasfolyástól esik, annak is a szerint kell ellene állani (PP. Pax, 229.). V. ö. Bél indulás. *Hass-pöffedés, felpöffedés, dob-dög: felfújódás, dohkór (szarvasmarhán). Palik. Luk., 126. Hastekerés: 1. kólika, hascsikarás. A geleszták jelei... a has folyása, tekerése (A Csere: Enc.. 190.). 2. miserere, ileus, hélsárhányás. A hastekerés, mely- lyet a német nemzet a deákkal együtt igazán miserere névén nevez, olly szörnyű nyavalya stb. (Cs>apó, Orv. K., 152.) *Hernyós seb: ? Igen jo czitrom her- nyos sebre (1676; T. T. 1894., 408.). Hervasztó forródzás: febris hectica. (Zsoldos munkájában). *Heverés: lónak kólikája? Heverés el len: mosd meg az keresztcsontot kérésztől, és sózd meg. (Csiks., 219.) A Székelyföldön ma is használják (TSz.). *Heverő. (Lovaknál) a has alatt támadó daganat (az alföldön: Heverő).
