Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
298 Régi magyar betegségnevek [Rohlwes, 1814-i kiad., 53.] Valószínűleg a. m. vizenyős beszürődés a hason. *Heves szem: havi vakság (lóbetegség). Ha valamelly lónak heves szemei vágynak, úntalan folynak, és majd meg-világtalanódnak. (Ts. M. — K. I., 108.) V. ö. Szem-tüzesedés. *Hévség, Hőség: febris; láz. Hévség ellen: a melly beteg nagy hévségben vagyon.... nyomják ki a tzitrom levét, .... azt igya. (Házi Orv., 56.) Az en wrekbyk germekemeth (!) az hewsek ylen módón walthozek, hogy ymmar del korba mindenap (!) az hydek olyken (oly igen) mek raza, hog az fokach· kayais egybe werethyk. (1551; Athinay Simon Nádasdy Tamásnénak. Orsz. Le véltár; Nádasdy-lvltr.) Hideg csömör: lásd Csömör. * Hideg fene: lásd Forró fene. Hideg köszvény: rheumatismus musculorum. (Enyedi, 16.) V. ö. ném. kalter fluss. Hideglelés: febris. Hideglelés nekvl vala mi erőtelensegbe naualgoknak. (1474; Birk-codex; Könyvsz., 1889. 12.) L. még Iszonyú h., Száraz h., üögleletes h. *Hideg tályog: oedema. Vagyon másféle dagadás-is, lágy, fejér, nem tüzes, mellyet ideg tályognak hívunk (oedema). PP. Pax., 284. Himlő. Himlővásárlás. A himlő mint julibetegség: variola ovina (a bárányok ragályos betegsége). Legrégibb adat rá kétségtelenül a következő: „Item contra hymle, ad comedendum debent eis dare radicem kekerczin,........ latiné primule veris“. (A 15. sz. második feléből. Μ. Könyvszemle. (1904. 460.) A himlő jelentése a régi nyelvben meglehetősen ingadozik; az Ötvenes évek elején még a keleti marhavészt is himlőnek nevezte a nép. (Zlamál: A marhavész s annak oltása. 1863. 36.) A kolozsvári glossákban a himlő lentigo-t jelent; Calepinusnál (1585.) általában valami kiütést (exan- themát) a bőrön. Ebből magyarázható, hogy a himlőnek igen sok faját különböztették meg: volt apró himlő, nagy h., csúcsos h., disznó himlő, fcdsahimlő, kö- í'eshimlő, köves h., pattogó h., veres h., veres-kásakim\ö stb., melyeknek mai kórtani jelentését sokszor nehéz biztosan megállapítani. Nagyon valószínű nek tartom, hogy az első nagy syphilis- járvány megjelenése korában (a 15. század végén) és utána a bujakóros bőrbajok egy részét is himlőnek nevezték. Ha régi magyar írásokban ezekkel a szavakkal találkozunk: himlő (variola), rüh (scabies) és súly, akkor mindig jusson eszünkbe, hogy ezeket a syphilis megjelölésére is használták. A himlő (mint syphilis) különben egészen megfelel a német blättern vagy böse blal tern és a francia vérole vagy grosse vérole (variola) szavaknak, melyek szintén a luest jelentették már a 15—16. században is. — A himlővásárlás elavult régi módja volt a himlőoltásnak, mely abban állott, hogy a felfakadt himlőhólyagokra pénzdarabokat tettek s ezeket aztán a beoltandó gyermek lába szárára kötötték. (Ezen a néven beszél róla Dornby Sámuel: Orvosi tanítás c. könyvében (1794.) 130. és 203. 1.) Kétségkívül nem népies szó, hanem Dornby S. fordítása (ném. pockenkaufen, ang. buying the small-pox). A himlőoltásnak ezt a kezdetleges módját már Bartholinus is említi (1637.) abban a munkájában, mely a betegségek átviteléről szól s a chinaiak, arabok már ősidőkben gyakorolták. * Hímpók: a lónak valami lábbaja (tendovaginitis serosa? exostosis?). Hym pok ellen: a kristály üveget törd meg erőssen szitáld meg___ es kösd a him pokra. (Nemz. Múz., Oct. Hung., 485„ „Bázi patika“, 102. old., 17. száz.) Him- pokrul való orvossagh. (M. P., Áll. L., 1906. 202.) Vassal süsd megh az him- pokot, azutan eczetes korpával kösd bé (u. o.). A T. Sz. szerint „cs,omósodás a ló lábának a csánkja alatt“ értelemben ma is használják a Balaton mellékén, Somogybán, Göcsejben. Ügy értesülök, hogy Debrecen környékén is használja a nép: ínhüvely-gyulladás, ínhüvely tágulat értelmében s ezért, azt hiszem, hogy a H. az Inpók-nak (1. ezt) csupán kiejtésbeli változata. Szind (199. old.) a ma úgynevezett csánkpókot nevezi H.- nak. A név valószínűleg a pókhoz hasonló alaktól ered. (V. ö. MNy, 1925. 196.) A pók mint betegség-démon elég gyakran szerepel, különösen elmebeli zavarokra vonatkoztatva. (V. ö. ném. „hirn-gespÍMsf, eine spinne haben“ = magy. „bogara van, bogaras“, fr. „avoir une araignée dans le plafond“ stb.) Holt-görcs: merevedés, tetanus; star- rung des leibes (PPB1.). Nem pedig „halsstarre“, amint a NySz. (ugyancsak PP-t idézve) mondja. *Holt szájú (ló). [Ha] az ajaki dagadnak, hóit szájúak, annakokáért egy hévvassal kell az ajak daganattyát meg- sütögetnöd (Ts. M. — K. I., 90.). *Holt-tetem: 1. exostosis, Überbein (Ts. M.), gyulladásos csonttúltengés a ló végtagjain. Towaba az stenychnyaky lónak ho tetem wagion az első lábán, az chwde alat az zaronn, belől. Te Nag: tanolsagot warok, ha el szwtessem wag beket agyak (!) nekj, mert alul santult. (Mestery Miklós Nádasdy Tamásnak,
