Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
296 Régi magyar betegségnevek Guga. 1.. Nemcsak a pestist jelentette, hanem általában a nyirokmirígyek gyulladását, lympbadenitist [a szó maga szláv eredetű s általában „púp‘‘-ot jelent]. A gugák oily daganatok, rnely- lyek az embernek mirigyes részein kelnek. tulajdonképen az ágyékban, vagy a két hóinál alatt. A pokolvarrok pedig más húsos részeken szoktak megjelenni, mellyek tüzes keléseknek is neveztetnek. Madai, 25. 2. A nyaki nyirokmirígyek skrofulás duzzanatát is gugá- nak mondották (Horvát, 272 ). 3. Miskoltzy (Manuale, 254.) a carbunculust is így nevezi, és gyógyszerül azt ajánlja, hogy száraz * varakos békát kössenek rá. 4. Kemény guga: általában a kemény tapintású daganatok. Kemény gugákat (scirrhos) el-oszlatja a meg-reszelt gyökér, ki reá rakja (Csapó, 73.). Népünk a marhák aktino- mykomáját is gugának nevezi. Gusa: PPB1. szerint „struma, golyva“: kétségtelen azonban, hogy más nyaki daganatokat, tályogot, fekélyt is jelentett. Nemz. Lov. (22. 1.) szerint gusa: halsgeschwür (lovon.). Oláh eredetű szó (Nyr., XXII., .537), melyet a székelyek is gyakran használnak „golyva“ értelmében (Nyr., XX., 567.): gusázik náluk a sertés, juh, mikor a nyakán csomó, golyva nő (Cz. F.). *Gyalutni (?): enyhíteni, csökkenteni. Wizi teök wize almot hoz semedre, az heuseget termeset ellen gialutia. (Ma- dács, Házi apateka. Weszprémi, Sac- cincta etc., III., 233.) *Gyermek-vesztés: abortus, elvetélés Perlici, Utitárs, 16.). A gyermek-vesztésről vagy idétlen-szülésről (PP. Pax 225.). Kikből vérhassal való betegségec, vér follyassoc, üdőtlen gyermec vesztéséé következnec (1578; Könyvsz., 1878.. 283 ). Gyilok: ló, sertés és szarvasmarha testén (lábán, bokáján, de különösen a torkán vagy nyakán) levő kelésszerű daganat. Székely szó. (L. róla Nyr., XXXI., 548.) Gyomordög: keleti marhavész (Okt. 16.). * Gyomor menés: diarrhoea (Nyúlás 129.). *Gyomorsikulás: hasmenés (Nyúlás 129). *Gyujfatrány-hideg: forró hideglelés. Ha vizét veszed (a napranéző fűnek, vagyis a cichoriumnak), igen hasznos a gyujtatván hideg ellen (Orv. K., 95.). Igen használ a. görög dinnyét enni azoknak, és innya. kiben (!) gyujtatván hideg vagyon, és igen szomjuhoznak (u. o. 96.). A pomagránna leve és magva jó a gyujtatván hideg ellen (u. o. 76.). V. ö. NySz., Gyujtovány, Gyujtokvány, továbbá: Gyujtvánnyavalyák. Gyujtvánnyavalyák: hevenyés lázas betegségek (Rohlwes, 1814. kiad., 177.). Gyulasztó köszvény: arthritis, hevenyés izületi csúz (Enyedi, 16.). Gyűrűtetem: lásd Kapta. *Habarnica: polypus, „habarc“ az orrban, méhben stb., mely Misk. Man. (111. old.) szerint onnan vette nevét, hogy „az ő figurája hasonló az tengerben lévő Habarnicza névű halnak lábaihoz“. Hagymás, Hagymás-betegség, Hagy- mázat. Ez a szó részint a kiütéses hagy- mázt (morbus hungaricust), részint (és igen gyakran) a pestist jelentette. A NySz.-ban van egy adat kérdőjellel: „hagymás betegseg (?) MNyil, Zsolt., 50“. Hogy a szót valóban használták ilyen alakban, azt a mai népnyelvi adatok is bizonyítják: hagymás betegség (Eger), hajmás betegség (Göcsej). Az Orvosságok Könyve c. kéziratban (a XVIII. sz. első feléből; a Természettudományi Társulat könyvtárában) gyakran előfordul; pl. 92. 1..: A spárga hagymásban való bolondoskodást gyógyít. Jó az hagymásban fekvőket is véle kötni. Az útifű vize hagymást, fejfájást meggyógyít stb. — Madai D. S., Szükséges oktatás stb. 1739; 61. 1. szerint: Midőn valakire a patéts vagy más forró hideglölés és hagymás esik. — Sőt az erdélyi szászok is átvették ilyen alakban: Hagymas-Krankheit (Kemény J., Deutsche Fundgruben II.. 208., 230.). Obiit an der Hagymás (1602; Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó, V., 135.). Moritur pestifera illa febri Hagymás (1604; U. ο., 136.). Nachdem die Taubsucht so die Ungarn Hagymás heissen, aufhöret, so hat die Pestilenz mehr denn ein Jahr gewaehret (1603; U. ο., IV., 14.). Sigerus munkájában (Vom alten Hermannstadt, 2. Folge, 1923; 92.) a következőket olvassuk: „Eine weitere epidemische Krankheit, die 1600 in Hermannstadt viele Opfer forderte, beschreibt der Stadtpfarrer Johann Graf Aus in seinem „Siebenbür- gischen Ruin“. Er nennt sie Hagymások — oder ungarische Krankheit. Damals belagerte die Stadt Rakotzy, der alle PTasserzuflüsse absperrte. Da ln diesem Jahre auch grose Trockenheit herrschte nnd das Vieh aus der Stadt nicht auf die TVeide getrieben werden konnte, kam viel Vieh um. ..Auch sonsten aller Unflat“, schrieb Graffius „hin und wieder in den Gassen gelegen, welches einen so grausamen Gestank verursachet hat, dass viel giftige Krankheiten sind enstanden, davon viel Leute gestorben
