Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
288 Régi magyar betegségnevek vábbá: Csábult ember orvossága: Fejéi Somkórót szedj, melyet Ugar-fűnek ia hívnak stb. (Többek közt azt is mondja, hogy a patienst a kúra közben meg kel] kötözni.) [\V., IV., 291.] Midőn némelly tudós emberek meg-tsábulnak (megőrülnek). Weszpr., Kisd., 97. Csalánhimlő: urticaria; csalánkiütés (Morvát, 203.) *Csap-ereszkedés: mandulagyulladág (tonsillitis); torokgyulladás (pharyngitis). Isop vize chap ereszködésrül. Kinek chap ereszködik, avagi kinek torka fai, es kin huruth vagion, avagy ki ben reked ... igiek ennek víziben, igen hasznai. (A 17. század elejéről.) [Ethnogr., XI., 272.] Mikor az nyak csap le-esik vagy le-ereszkedik, miként kel] rajta segíteni? (Misk., Man., 115. U. i. azt mondja, hogy ez a betegség „jön aa agyvelőnek bővséges nedvességének le- csepegésébül, mellybül előszer hurut és dagadás, azután az szózatnak akadályoztatása szármozik“. Egészen a régi görög nézet a nátha, garatgyulladás Stb. okáról: κατά^ρους = καταρρέω.) Megjegyzem még, hogy csap, nyelvcsap v nyakcsap nevezetet majdnem mindig aa üvulá-ra (és nem az epiglottis-ra) al kalmazták régi orvosi íróink, ennélfogva a csapereszkedés v, csapleesés szó tökéletesen megfelel a népies német „zaepfchen- (tröpflein-) fallen“ kifejezésnek, illetőleg az ősrégi uva jacens = casus uvae Rhazes-nek, mely még a régi arab orvosi iskola felfogását fejezte ki és a megduzzadt, vizenyős, gyulladásos, megnyúlt és a gége felé mélyebben lecsüngő nvulát jelenti. (V. ö. még Bornemisza Péter „Ördögi kísértetekről“: Az kinec az torkába erezkedet.) A német „der gefallene zapfen“, a barbár latinban „angina tonsillaris, tumor uvulae“. Mondeville azt ajánlja, hogy ilyenkor hátul a tarkón levő hajat csomóba fogva erősen meg kell húzni: „zapfen am zopf“ (similia similibus!). Lásd Hovorka, II. rész, 2. könyv, 14. old., továbbá Pagel értekezésében. (Janus, IV., 1909. 402.) *Csapos [seb]: ? Ungventum regi(s); csapos sebrül. (1676; T. T., 1894. 411.) *Csecs-hideglelés: a gyermekágyas asszonyok „tejláz“-a, febris lactea. Weszpr., Báb, 53., 54., 55. *Csecs-kövezés: mastitis. Csecs meg- keléséről s kövezéséről. (Házi Orv., 16.) *Cselekedet: megrontás; effascinatio, fascinum. A szegedi boszorkányperek irataiban egy helyen arról van szó, hogy az egyik „nyomorodott személyen“, ki „kezeit, lábait, fejét, nyakát nem bírta és eszén sem volt“, cselekedet vagy tétemény vagyon. Ethnogr., X„ 35. *Csendes bódulás: hydrocephalus chrou. internus; butaság v. butacsíra (lóbeteg ség). Ha a lónak tsendes bódulása vagyon: az ollyan lovak szüntelen fejeket válu alá tartyák ... és lábukat keresztül tartyák. (Ts. Μ.—K. I., 97.) A tsendes bódultságról, vagy a kábaságról. (Rohlwes 1814. kiadása, 83.) V. ö. Raj. *Csendes dühödés: butaság, butacsíra (lóbetegség). Patik. Luk., 64. Csécs: varicella; bárányhimlő (talán kanyaró is). A NySz. szerint variola, holott a szótárban említett példa („ural- kodny fog az hymlő, chez es harmad- napi hideg fejfájások“) is különbséget tesz a himlő és a csécs között. A TSz. szerint nemcsak himlőt, hanem kanya iát is jelent. Horvát (212.) szerint pedig a csécs a. m. álhimlő = variola spuria s. notha = a bárányhimlő régi orvosi neve. Csík. Rohlwes 1814-i kiadásában a 163. oldalon a „disznó tsíkjárói vagy torokgyíkjáról“ szól egy fejezet. A leírás után a sertések torok-anthraxára lehet, gondolni (v. ö. TSz.). Megjegyzem azonban, hogy manapság sok helyen csíknak nevezik a fiatal sertéseknek azt a betegségét is, mikor a foghús és a pofa közti üreget kötőszövet bolti ki. Ilyenkor a szemes takarmány rágása (a nyomás következtében) nagy fájdalmakat okozhat, úgy hogy az állat mohón nekilát ugyan az evésnek, de aztán csakhamar abbanhagyja, a fájdalmak közben hirtelen fölkapva fejét. *Csillagos (ló). Ha valamelly ló tsil- lagos, az-az kórságos, mint kell meg- ismérni rajta? (Ts. M.—K. I., 57,) A fölötte hiányos leírás alapján nem lehet biztosan megállapítani, hogy milyen lóbetegség értendő. Talán hevenyés buta csíra, agyvelő-gyulladás vagy epilepsia. Csípő-fájás: „járovány köszvény a forgó tsontokban“ (Com, Jan., 70.); továbbá ischias. (Toldy, Üj ad., 77: „czipkefaio (ischiadicus)“. Nyilvánvaló sajtó- vagy íráshiba csipefájó v. csipő- fájó helyett.) *Csirás betegség: valami lóbetegség (mirigykor?). A mérges mirigynél, vagy a tsirás betegségnél a méreg a tüdőre telepedik. (Patik. Luk., 51.) A csíra, szóról („veszedelmes kelés a ló fejében“); v. ö. TSz. Az utóbbi alatt kétségkívül a butacsíra (v. csira) értendő, melyre a legrégibb adat, jegyzeteim szerint, 1706-ból való (1. MNy. 343.). Csorna: lásd Csuma. Csomós hátú: gibbus; púpos. Lásd Pelyp. * Csomózás: skrofulás mirigyek a nyakon. Gelyvárul, mely csomózásnak,
