Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
A királyi érintés gyógyító erejéről
A királyi érintés gyógyító erejéről 33 laender: Die Medizin in der klassischen Malerei, 265. old. szerint) többek közt azt mondja, hogy a magyar királyoknak icterus-elleni erejét már Cassaneus-nak (Bartbélémy de Chasseneux) 1546-ban megjelent Catalogus gloriae mundi c. könyve is emlegeti, ezt a helyet azonban Kropf Lajos nem tudta megtalálni, ellenben idézi Mézeray-1, ki azt mondja, hogy „les rois d’Hongrie disent qu’ils guérissent les pasles couleurs“, hogy tehát a mi királyaink azt állították magukról, hogy a vérefogyottságot (chlorosis-1) tudják gyógyítani, ami természetesen egészen másfajta betegség.25 Mindennek azonban nyoma sincs a magyar hagyományban és a magyar történelmi irodalomban. Én legalább efféle adatot nem tudtam felkutatni a mi történelmi forrásainkban. (Régi szent királyaink egyéb orvosi csodatételei más fejezetbe tartoznak; ezek tárgyalását mellőztem ez alkalommal.) A magyar régiségben sehol semmi nyoma annak, hogy a magyar királyok — úgymint az angolok és franciák — kezük érintésével betegeket tömegesen és következetesen, hogy úgy mondjam iparszerűleg gyógyítottak volna. Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy teljességgel kizártnak tartom ennek a lehetőségét; a most rendelkezésemre álló adatok mérlegelésével mégis inkább úgy látszik nekem, hogy a magyar királyok ilynemű orvosi erejéről szóló hiedelem tisztára külföldi (talán francia) eredetű, melynek ősforrása valószínűleg abban keresendő, hogy a magyar király éppoly közel esett a keresztény egyházhoz, mint a franciák királya: az egyik „rex christianissimus“, a másik „rex apostolicus“ volt s árpádházi királyainkat is következetesen sanctus, sanctissimus, sanctitas vestra címmel tisztelték meg a nyugati egyház püspökei.26 Mindent számbavéve, úgylátszik, hogy a világ legkülönbözőbb s egymástól legtávolabb eső részeiben is a királyok egyenes leszármazottjai voltak a régi mágikus erejű varázslónak és a gyógyítással foglalkozó orvos- embernek.27 Ezek a varázslók — szugesztív erejükkel — nagy befolyással voltak a törzsiikbeliekre: ők és közvetlen utódaik lassankint mind nagyobb és nagyobb tekintélyre, vagyonra és hatalomra tettek szert s elkövetkezett egy időpont, mikor a nép egyakarattal rájuk bízta a miniatűr államocska vezetését, az igazságtevést és mindent, mi a nép jólétéhez hozzátartozott. Ezekből lettek idővel — késő utódokul — a királyok. De — hogy Frazer szavaival végezzem — azt a nagy szociális átalakulást, mely ilyenformán demokráciával kezdődik és rendszerint deszpotizmussal végződik, előbb- utóbb egy intellektuális átalakulás követi, mely a királyi tények gyakorlását is gyökerében támadja meg: a közösségnek élesebb intelligenciájú egyénei mind jobban és jobban látják a mágiás cselekmények csalafintaságát s ekkor a varázslás lassankint vallásos szertartásokká alakul át, a máguszból pap lesz, a király felhagy a mágia direkt gyakorlásával és papi cselekményekkel (imádsággal, áldozatok bemutatásával) fordul Istenhez, hogy ez jót tegyen testileg vagy lelkileg szenvedő alattvalóival. A királyok kézrátevése és egyéb gyógyító funkciói tehát csak késői reminiszcencia azokra az időkre, mikor a törzsnek vezérembere, a representative man, a fejedelem, még varázsló funkciókat is végzett. 25 A magyar királyok és a Habsburgok gyógyító erejéről (sárgaság, mérges harapások, scrophula) lásd még Bloch i. m. 149—151. Többek közt utal Inchofer Menyhért jezsuitának Annales ecclesiastici Regni Hungáriáé c. munkájára (1797. évi pozsonyi kiadás, III. 288—289.; az első kiadás 1644-ben jelent meg), hol bővebben van szó a magyar királyokról. 26 V. ö. Jakubovich Emil Anonymus-cikkével. (Akadémiai Értesítő, 1926. 161.) 27 Kelet-A Crika némely törzsénél (pl. a nandi törzsnél) ma is az a divat járja, hogy a gyógyításban legügyesebb orvos-embert választják meg fejedelemnek.
