Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Zsidó orvosok a régi Magyarországon
Zsidó orvosok a régi Magyarországon A zsidóknak régtől fogva nagy hajlandóságuk van a doktorkodáshoz. Közismert dolog ez, melynek okát első sorban a keleti eredetben, az arabokkal való huzamos érintkezésben és a régi zsidók vallásosságában keresném. A kelet volt a régi nagy orvosok termékeny bölcsője s ott képződött ki legerőteljesebben az a miszticizmusra hajló vallásos élet, melynek keretébe oly természetesen illeszkedett bele az ókor orvosi empíriája, a szertartásokkal, rejtelmességgel és pietizmussal kevert kezdetleges gyógyítás. Föntebb szándékosan választottam azt a szót, hogy doktorkodás; mert a címbeli zsidó „orvosok“-on nem a mai értelemben vett, szakszerűleg kiművelt és állami tekintéllyel képesített orvosdoktor értendő, hanem az orvos-amateur, a dilettáns, akit nem mindig csak a pénzszerzés vágya, hanem a beteg emberhez való részvét vagy a foglalkozással járó gyönyörűség, „il diletto“, vezetett a medicához. Csak az újabb kor vívmánya, hogy a zsidókat is beeresztik az egyetem kapuján, s így nem nagyon csodálkozhatunk azon, hogy a zsidók azt a métier-t, melyhez minden időben úgyszólván vérbeli, eredendő hajlamuk volt, az egész középkoron végig, csak kuruzslók módjára űzhették. Hogy ezek a zsidó empirikusok már a középkor elején is nagy számmal működtek nemcsak Európában általában, hanem magában a katolicizmus centrumában is, annak legjobb bizonysága a salemoi iskola híres verse, mely panaszosan említi, hogy minden félbolond, csepűrágó, vénasszony, fürdős és zsidó G-alenusnak képzeli magát és pénzt szerez a nemes ars medicd-val: Fingit se medicum quivis idiota, profanus, Judaeus, monachus, histrio, rasor, anus, Sicuti alchemista medicus fit aut saponista Aut balneator, falsarius aut oculista: Hic dum lucra quaerit, virtus in arte perit. Bizonyos, hogy például Milanóban már a 13. században sok volt a zsidó orvos.1 Hasonló volt az eset a másik nagy katolikus államban, Francia- országban, ahol a nép különös gyógyító erőt tulajdonított a kikeresztelkedett zsidó orvosoknak. De a nem-konvertáltak is nagyban doktorkodtak, ámbár a béziers-i zsinat már 1246-ban kiközösítésre ítélte azokat a keresztényeket, kik zsidó orvossal kezeltetik magukat. Egy 1362-ben kelt francia királyi rendelet pedig megtiltja a zsidóknak az orvosi és sebészi gyakorlatot („de eulx entremettre des sciences de physique ne de sirreurgerie“). ha csak előbb valamelyik keresztény mesternél vizsgát nem tesznek.2 Még 1 Hüllmann: Staedtewesen des Mittelalters; IV. 44. * Franklin: Les médecins. 27. és 29.
