Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
A királyi érintés gyógyító erejéről
22 A királyi érintés gyógyító erejéről val és titkos gyógyszerek gyártásával is foglalkozott.19 I. Miksa egy Tar- nóczy nevű magyarnak küld szembaj ellen orvosságot, mellyel a kis Nádasdy Ferencet is gyógyítani akarták, de bővebb meggondolás után mégis csak inkább a „tudós asszony-állathoz“ fordultak (1556-ban történt, de egészen úgy hangzik, mintha a mai tudósok javaslatát hallanánk), ki azt ajánlotta, hogy a dajka este-reggel bocsásson egy keveset a tejéből a gyermek szemébe.20 Ezeken kívül azonban a magyar királyoknak érintés útján való gyógyító erejéről is találunk néhány adatot a történelmi irodalomban. így például a melki krónika, melyet csekély megszakításokkal 1123-tól 1564-ig írtak, azt mondja, hogy a magyar királyok a kereszt feltételével gyógyítani képesek a megmérgezett embereket,21 csakúgy, mint ahogy Anglia Arragonia és Franciaország királyai a nyaki daganatokat (strumákat) gyógyítják, vagy ahogy a francia és angol király, megszentelt gyűrűik segélyével, a nehéz betegségben (epilepsziában) szenvedőkön segítenek és ahogy a spanyol királyok a démoniákusokból kikergetik a gonosz szellemet. Más régi szerzők a magyar királyoknak sárgaság elleni erejét dicsé rik. Franklin Alfréd említi egyik munkájában,22 hogy Guillaume du Peyrat „Histoire ecclésiastique de la Cour“ (1645) c. könyvének 793. lapján foglalkozik a magyar királyok sárgasággyógyító képességével. Ezt a könyvet — sajnálatomra — nem tudtam megszerezni, szintúgy Dulaurent-nek (Laurentius-nak, IV. Henrik első udvari orvosának) a könyvét sem,23 melyben hasonlóképen megtaláljuk a magyar királyok sárgaság-gyógyító hatalmának rövid említését.24 Minthogy a sárgaság rendszerint gyorsan és magától is gyógyuló betegség, itt kétségkívül annak súlyos alakjára, az icterus gravisra kell gondolnunk. Dulaurent az ő munkájában (Hol19 Welsch György Jeromos augsburgi orvos (1624—1677) mondja „Exoticae curationes et observationes“ c. munkájában, hogy az ő birtokában volt egy kézirat Jani- schius Rechembergtől, mely a köv. címet viselte: „Experimenta secreta Vladislai Hímgarorum et Bohemiae Regis.“ 20 Történ. Tár, 1910, 541. — Megjegyezhetem itt, hogy a régi magyar királyoknak és szenteknek már igen régi időben is az volt a hírük, hogy a szembajokat és a vakokat meggyógyítják; ezt mondják legendáink Szent Istvánról, Szent Lászlóról, Szent Gellértről stb. (Y. ö. Századok 1874, 485. és köv.) 21 Schramb Anselm: Chronicon Mellicense (Viennae, 1702, p. 281.) Schwarz Ignác egyik értekezésében (Ungarische Revue, 1890.) szintén említi a melki krónikának ezt a helyét, de a fordításban két hibát is ejt: a morbus comitialis-1 pestisnek fordítja (epilepsia helyett), azt pedig, hogy impresso crucis signo akképpen fordítja, hogy durch Aufdrücken des Kreuzes, holott csak a kereszt jeléről van szó. 22 A. Franklin: La vie privée d’autrefois (Les Médecins), 1892, 258. 23 Ennek teljes címe Franklin szerint: De mirabili strumas sanandi vi solis Galliae regibus christianissimis divinitus concesso (1609). 24 „Regibus Hungáriáé arquati morbi (icterum vocant) curationem datam ferunt.“ A sárgaságot már Celsus (De medicina libri octo, 3. könyv, 24. fej.) arcuatus morbus-nak nevezi (állítólag a szivárvány színe után), de azonkívül királyi betegségnek (morbus regius) is, mert „mindenféle drága szerekkel gyógyították“. Az utóbbi nevezet teljesen megfelel az angol „king’s evil“-nek. A morbus regius (sárgaság) szó Horác Ars poeticájában (453.) is előfordul. Talán azért nevezték így, mert azt tartották, hogy a betegséget a királyok okozhatják és egyszersmind meggyógyítják? vagy mert a király bíborvörös vagy aranyos ruhájának látása vagy érintése megszünteti a beteg bőrének kóros sárga színét és egészséges pirosra változtatja? (A sárgaságnak vörösszőrű állatokkal, piros és aranyos tárgyakkal való gyógyításáról lásd Frazer i. h. a 79. és köv. lapokon.) Az aranyszínű topáznak (a görögök chrysolithos-ának) már ősrégi időkben az volt a híre, hogy meggyógyítja a sárgaságot s ezért mondja Kecskeméti W. Péter az ő 17. századból való ötvöskönyvében (Ballagi Aladár kiadása, 80.), hogy „Az crisolit... ha gyűrűben foglallya ember és az bal kezében viseli, sárga betegséget... eltávoztak“
