Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adattár
228 Paracelsus magyarországi emlékei Körülbelül ez volt a véleménye Paracelsusról a mi híres Dudith Andrásunknak® és a nagy műveltségű Gyulai Pálnak7 is. Az utóbbitól egy Squarcialupus Marcell fejedelmi orvoshoz (1590 dec. 19.) intézett érdekes levél maradt fenn, mely megérdemli, hogy Paracelsusról szóló jellemzése miatt, egy részét itt is közzétegyem: „In tanta temporis brevitate, qua urgeor, perlegere minime potui totos tuos in Paracelsum eiusque sectatores commentarios. Retinui igitur apud me librum eo animo, ut, si per te licuerit, mecum abducam, otiumque nactus in itinere diligentius evolvam. Ex paucis tamen capitibus veluti per transennam lectis agnovi, quod dici solet, leonem ex ungvibus, ex eaque lectione magnam coepi voluptatem, capturus maiorem, si tu his commentariis liberaveris homines a stulta opinione colendi Paracelsum. Quamvis enim, ut ego arbitror, imbecilles solum animos hic error invaserit, sciam- que a doctis et sanis hominibus omne nomen Paracelsisticum non tam odio haberi, quam vel contemni, vel derideri: tamen operae pretium est te imbecillitate iudieij lapsis opem ferre, eosque a Tartaro Paracelsi eripere, quod Mercurius toties ab illo nominatus facere adhuc quidem aut noluit, aut odore sulphurico gravatus non potuit. Sed an tu Marcelle existimas stulte fecisse Paracelsum, quod tot monstrosis horrendisque vocabulis in aliamque significationen detortis volumina sua referserit; hinc, mihi crede, omnis illius apud imperitos est gloria, hinc apud stultos nominis celebritas. Nam si is voce et ratione ad exprimendas animi cogitationes, quemadmodum natura voluit, usus fuisset, cum sapientibusque virtutem orationis perspicuitatem esse dixisset, non obscuritati denique scientiam omnem ex notioribus nominibus, verbis et enunciationibus gigni solere asseruisset, animadvertebat futurum esse, ut tota doctrinae tam ineptae vanitas repente evanesceret. Nam quis credat eum a vobis medicis intelligi voluisse rationem et vim medicinae suae, qui eius vocabula nec explicavit, nec in recepta a caeteris mortalibus significatione usurpavit? Dent igitur ij se se curandos Paracelsisticis, qui verbis incognitis, re incognita, pharmacisque incognitis se se curari sperant. Ego quidem cupio, ne medicina egeam, si eguero, a vobis auxilium implorabo, qui non a spiritibus tarta- ricis, ut Paracelsus, sed ab Apolline, Aesculapio, Hipocrate, Galeno, et horum similibus accepta medicina aegrotanti generi humano succurrere soletis. Bene vale, et tantam apud Bornemissam moram trahe, quantam illius morbus postulat. Erit id et nobis omnibus gratum et officio amicitiaeque tuae dignum. Datum Abafaja die 19. Decembris 1590.“ (T. T 1881. 490.) Mindazonáltal bizonyos, hogy Paracelsusnak már a 16. század közepén meg voltak a maga nagy tisztelői hazánkban. Elég, ha Rheticus Joachimra, a Kassán (1576-ban) elhalt csillagászra hivatkozom, ki törhe tetlen híve és talán személyes ismerőse is volt.8 Végül átadom a szót Szathmáry Lászlónak, ki most megjelent munkájában („Magyar alkimisták“, 1928.) behatóbban foglalkozik Paracelsus magyarországi útjaival: „Paracelsus9 első magyarországi útján — mint jó ivó — nem mulasztotta el meglátogatni Magyarország legkiválóbb bortermő vidékét, Tokajt. Erről a vidékről így ír: „. ... a vegetáliák, a mineráliákkal társulnak, amit én saját szememmel láttam, amikor Felső-Magyarországon vándoroltam és útba ejtettem Tokajt az ő vidékével: Mada (Mád), Tárcái, Talia (Tálya), ahol a házigazda ketté vágott szőlővesszőt mutatott, amely8 L. erről Goldziher értekezését Dudith Andrásról. (Orv. Hetilap, 1897.) 7 Báthory István lengyel király titkára és tanácsosa, kinek orvosi diplomája is volt. A király halála után visszajött Erdélybe s itt Báthory Boldizsár, mint összeesküvőt, katonáival lekaszaboltatta. (Bóla szól Kemény Zsigmondnak Gyulai Pál e. regénye.) 8 Strunz: Paracelsus in Österreich. (Pharmaz. Post, 1909. 444.) 0 Paracelsus: Der Hermetische Nord-Stern. 1771. 63.
