Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adattár
Paracelsus magyarországi emlékei 229 nek hosszában olyan könnyű aranyszálak voltak, mint a minővel fonnak“. Paracelsus feltette, hogy a testek nemcsak négy elemből állanak, hanem van bennök lélek, fényesség, amelyet a nap sugaraitól (archeus) nyernek. Ez a testekben összegyűl. A napfény a szőlőtőről a gyökérbe vándorol, ahol a melegtől megtisztítva kiválik. „. . . innét származik a tokaji-bornak jósága és ha a növénybirodalomban a borok királyáról beszélhetünk, akkor ő e címet kétszeresen érdemli meg“. Innét ment azután délnek, Erdélybe. Magyarországon gyógyászattal foglalkozott, de a természeti kincseket is megtekintette. A magyar réz-vitriolt a legjobb minőségűnek tartotta, akárcsak Basilius Valentinus. Ugyanezt tartotta az antimónról (antimo- nit, Sb2S3). Ennek magyarázatát így adja: „Azt mondják, hogy nem minden vitriol felel meg céljának, hanem csak a magyar, ezt állítják az antimónról is. A különbség nemcsak földrajzi értelemben veendő, mintha más országban nem találnánk jó vitriolt, hanem filozófiai értelemben is, mert a nap ott kel fel, jelezve, hogy a vitriol és e sóföld a ,corpusculis solis‘- szal, vagyis aranyvizzel át van itatva.“10 11 Ezen útja alkalmával „titokzatos jelet“ látott az égen. A jel a nyelvhez hasonlított. Ujjnyi vastag volt, fekete pettyekkel, amelyek gyöngyökhöz hasonlítottak. Nemsokára erre 1536-ban kitört Magyarországon a pestis .11 Vándorlásakor sokan csatlakoztak hozzá. Ki hosszabb, ki rövidebb időre. Így Poldörffer, aki a lereckavi (!) egyetemen lett később tanár. Az ismerkedésből a hosszú vándorlás alatt mély barátság fejlődött. Céljukat elérve, elváltak, de sűrűn leveleztek egymással. Mikor Pozsonyba érkezett, Poldörffer levele várta, amelyben a transzmutáció felől érdeklődött. Paracelsus válaszolt a levélre még Pozsonyból12 és megírta róla felfogását. Nem érdektelen a következő leírás sem, amely egyik munkájának előszava:13 „Itáliából Magyarországra mentem, de egy portyázó tatárcsapat elfogott és levetkőztetett, ami nagyon elszomorított. Bizonyára darabokra szabdaltak volna, ha egy rendkívüli dolog figyelmüket le nem köti. A levetkőztetés alatt látják, hogy férfi-nememtől meg vagyok fosztva, amin annyira elcsodálkoztak, hogy ruhámat visszaadták és megkötözve vittek a nagy kánhoz, aki előtt újra levetkőztettek. Ő is elcsodálkozott ezen, mert „die Verschnittenen bei ihnen nicht verschnitten werden“. 10 Paracelsus: u. o. 76. 11 B. Ascher: Paracelsus sämt. Werke. 1926. I. köt., 665. 12 Figulus: Rosarium novum Olympicum 1608. I. 23. 13 Hermetisches Museum. Reval, 1782. I. köt. Vollständiges Wünsch-Hütlein. 122. 1. [Lehet, hogy ez a munkája apokrif; de más források is említik, hogy kisgyermekkorában egy disznó leharapta a külső nemi részeit. Rubens képe éppen nem mond ellent ennek! M. K. Gy.]
