Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adattár
A törvényszéki orvostan kezdetei Magyarországon 195 Egy harmadik jegyzőkönyv (1760-ból) arzénmérgezés gyanújára vonatkozik s annál is érdekesebb, mert a vegyi vizsgálatot két oly nevezetes orvosunk végezte, mint Weszprémy és Csapó. Az arzénessavat (egérkövet) régtől fogva használta népünk mérgezési célokra; így például a székelyek már 1745-ben.e De a legmagasabb körök is szívesen vették igénybe egyik-másik alkalmatlan ellenség elpusztítására, akár fejedelmi személy volt, akár valamivel kisebb ember. „Ce poison est le vrai fléaux des princes“ — írja az arzénről Pitaval 1738-ban. Szomorú emlékű királyunk, I. Lipót (a „nagy“, ahogy osztrák szomszédaink emlegetik) egy alkalommal súlyos betegségbe esett, általános gyön- geség, anaemia, nagy szomjúság stb. tünetei mutatkoztak rajta; azt hitték, hogy tüdővész kezdete, de olasz orvosának feltűnt, hogy a császár szobájában égő gyertyák fehér gőzöket bocsátanak. A gyertyák kis darabját, húsba téve, beadták egy kutyának s az három nap múlva megdöglött, arzénmérgezés jelenségei között. Némelyek hite szerint V. Lászlót és Bocskait is arzénnel pusztították el. Krasznahorka várában még ma is mutogatják báró Andrássy István kuruc generális feleségének, báró Serédy Zsófiának a holttestét, mely sohase rothad meg (s ezért a köznép mint valami szenthez járul hozzá); Thaly Kálmán úgy véli, hogy a hulla konzervált állapota onnan van, hogy a bárónő — bánatában — egérkővel mérgezte meg magát, mert a férje igen csapodár legény volt. Ennek a véleménynek persze semmi tudományos alapja sincs. A debreceni esetnek is a boldogtalan házasélet volt a forrása. Dúl Mihály ottani jómódú cívist egérkővel mérgezett főtt kukoricával akarta megölni a felesége. A kukorica leve nagyon zavarosnak látszott, Dúl Mihály uram gyanút fogott és feleségét följelentette. Ebben az ügyben Csávó József (1760 január 7-én) a következő véleményt adta: „Tekintetes Ür, Biró Uram! Azon sárgáló színű zavaros vizet, melyet Dúl Mihály uram Házából elvittünk, Kazai Sámuel Ür Patikájában Doctor Weszprémy István Urammal együtt examináltuk: Ezen két itzéni főtt kukoritza Vizbül különös tiszta fejér poharakba egy keveset töltvén: először töltöttünk egyikébe alcalicus Liquort, minémü az Oleum tartari per deliquium és ez Liquor azzal a Vízzel kevéssé effervescált s sárgálló és zöldellő színre vált, egy két minuta alatt pedig, az üveg fenekére fehér por praecipitálódott; melynek oka ez: mivel az alkalikus Liquorok az mineralis acidumokkal, mi- nemü az Arzenicum is, efféle változásokat tenni szoktanak. Az többi Üveg Poharakban pedig azon tengerinek az levére acidus corrosivus Liquorokat, minémü az oleum vitrioli és Butyrum Antimonium, töltvén, ezek által az főtt tengeri lében semmi effervescentia vagy Színnek elváltozása avagy ad fundum praecipitatio nem lőtt; Az Mercurius Sublimatus corrosivus pora is, az negyedik üveg kis pohárba levő efféle tengeri levében vettetvén, azt nem mutálta, mellynek oka ez: Mivel az acidus mineralis Liquorok öntetvén oly Liquorok és Vizek közé, mellyeknek másféle Acidum minerale, minémü az többek között az Arsenicum is, vagyon téve és sol- válva, azok ezeket soha nem mutálják, hanem immutate össze zavarodva maradnak, mint itt ezen Experimentumban is a dolog szemünk láttára θ Az erdélyi boszorkánypörökben fordul elő az „egérköves laska“ ilyen gonosz célú használata. (Ethnographia, XXIV. (1913.) évf., 165.) 13*
