Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adattár
196 A törvényszéki orvostan kezdetei Magyarországon meg lett. Ezen tengeri főtt vizbül azért ablakban egy cserépben fél üveg pohárra valót öntvén, egy fertály óra alatt az melly Legyek reá szállottak, mind el vesztek, szám szerént száz és harmintz. Az Fazékban, mellyből a tengeri kitöltődött, elvesznek vala 658 legyek, mintegy fertály óra alatt. Ezen órában a nevezett fazékban főtt tengeribül az utzában Patika előtt legellő Eszernyiné asszony hat rendbéli Ludgyának egy fél csű szemeket eleibe hányattunk, mellyeket azon ludak meg is ettek azonnal, de utánna hamar kevés Minuták alatt ki hányák szerte széllyel hét tettszetős hellye- ken iván szüntelen az vályúból az vizet és fejeket rázván. Ezek utánna az Fazék oldalán és fenekén levő fejér és sárga egyveles poi*t confrontáltuk az Patikában tartott sárga és fejér Arzenikummal, mellyhe.z is hasonlónak lenni tapasztaltuk, majd tűzre vetvén fehér füstöt láttunk és fokhagyma szagot éreztünk. Mellyeket illyenképen hivatalunk szerint, mint illik, híven és alázatosan bemutatunk.“ Dúl Mihálynét mindezek alapján börtönre vetették, hol azonban nem sokáig maradt, mert az ura (a rokonok könyörgésére) visszavonta a vádat, minekutána az asszony coram senatu megkövette őt és minden szépet és jót fogadott a jövőre. Ebből azonban semmi se lett; az asszony nem javult meg, sőt más legényekkel folytatta feslett életét és pár év múlva beléndek- magvakkal akarta elemészteni a férjét, Ezen is rajta vesztett, mert az ura kihányta a méreg javarészét s minthogy az asszony ládájában nagy- mennyiségű hyoscyamus-magot találtak, halálra ítélték s lefejezték. • A harmadik jegyzőkönyv sokkal későbbi időből való s ‘a nemeslelkű Teleki László grófnak, Kossuth barátjának öngyilkosságára vonatkozik. Ismeretes, hogy a grófot, mikor 1860 decemberében Drezdában lakó rokonait meglátogatta, a szász rendőrség elfogta s az osztrákoknak kiszolgáltatta. Ferenc József megkegyelmezett a még 1849-ben halálra ítélt emigránsnak s csupán azt kívánta tőle, hogy Ausztria külföldi ellenségeivel ne konspiráljon és egyelőre a politikai szerepléstől tartózkodjék. Ezt. a gróf meg is ígérte. 1860-ban az országgyűlés megnyíltával, minthogy a politikai működését megszorító feltételeket ő is és a király is lejártnak tekintette, képviselőséget vállalt. Politikai iránya lényegileg nem különbözött Deák Ferenc és társai mérsékelt irányától; mindazáltal a külföldi lapok szószegéssel vádolták, itthon pedig oly reményeket fűztek fellépéséhez, melyeket beváltani nem tudott s úgy vélte, hogy a fennforgó viszonyok között halála üdvösebb a hazára, mint élete. Ez adta kezébe a gyilkos fegyvert. Az alábbi boncolási jegyzőkönyvből nyilvánvalóan kiderül, hogy saját pisztolyával vetett végett életének. Az akkori magyar társadalom jórésze azonban nem tudott szabadulni attól a gyanútól, hogy a magyarság friss emlékezetében élő véres „bécsi kéz“ orvul gyilkolta meg. A haláleset közelebbi körülményei a következők voltak: Reggel 8 órakor a gróf inasa az elzárt lakosztályba menvén, a grófot a földön fekve találta. Kiszaladt és sietett ezt a gróf rokonainak tudtul adni. Egyúttal a városi főkapitánynak is jelentés tétetett. A főkapitány a grófot félig felöltözötten, lábbal az ágy felé, az ágy és az éjjeli szekrény között a földön fekve találta; lábánál a gróf saját kisütött pisztolya, jobb kezének hüvelykujja a derékszíj mellé dugva, a ballal szívét fogva. Az ágya közelében álló asztalon a félig telt teás csésze mellett a másik pisztoly töltetlenül hevert. Vér szíve tájából nem sok folyt s csak egy részét festette meg az ingnek éppen a szív táján. Az ágyban a fekvés
