Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adattár
194 A törvényszéki orvostan kezdetei Magyarországon s rosszindulattal fogadta a járványorvosokat és a melléjük rendelt segéd- személyzetet. Ennek természetes okai is voltak, melyekről már más helyen részletesebben megemlékeztem. A nép elégedetlensége olykor nyílt láza- ' dásban tört ki; így például Budán, 1739 márciusában. Ekkor történt, hogy egy Zuannek Mihály nevű tabáni polgármester pestisben megbetegedett s még aznap a lazarétumba is beszállították. Késő este a járványszolgák, Urbán nevű káplárjuk vezetésével, visszamentek a beteg lakására, hogy a ruháit megégetés végett elvigyék. A páciens felesége azonban segítségért kezdett kiabálni, azt állítván, hogy a szolgák mindenéből ki akarják fosztani, mire mintegy ötven emberből álló tömeg csoportosult a ház körül és három férfi az ajtón be akart hatolni, hogy meglássák, mit akarnak a „trágerek“ elvinni. Urbán káplár azonban rájuk lőtt s egy Feyerabend nevű egyént kardjával leszúrt, úgyhogy ez nemsokára bele is halt a sebesülésbe. A nép magatartása erre még fenyegetőbb lett s a halottvivők, kik a káplárral voltak, életüket féltve, hátul kiszöktek a házból. Estefelé úgy a katolikus, mint a szerb templom tornyából vészjelet adott valaki s a nép puskával, vasvillával, botokkal felfegyverkezve, mindenfelől összeszaladt; betörtek Meiszner Ferenc pestis-sebész lakására s a szegény „pestilentiárius“-t jól megverték. A tömeg azután a Sárosfürdőhöz ment, hol a többi pestisorvos és a halottak temetéséhez kirendelt két lelkész lakása volt; az utóbbiak a ház padlásán bújtak el, a két doktor pedig a szántóföldekre menekült; ellenben a járványszolgák közül hármat elfogtak s ott helyben agyonütötték, szintúgy Meiszner szakácsnéját is, a sebészt pedig újra erősen megverték s ráadásul még egy nagy nehéz követ is ráhengerítettek. A hatóság elrendelte, hogy a leszúrt Feyerband hulláját boncolják fel. Ezt a boncolást az egyik budai fürdősegéd végezte, minthogy akkoriban még a boncolások megejtése borbélyok és fürdősök kezére volt bízva. Ebben az esetben — szabály ellenére — még vezető orvos sem volt jelen a hullabontásnál és magát a jegyzőkönyvet is (melynek eredetije az Országos Levéltárban található) a fürdőslegény írta meg a következő nem éppen érdektelen módon: „Auf Bef eich (Titi.) der Lobi: Comission, habe ich Endes Benandter, dem entleibten Johannes Feyerabendt, alsz gewesten Schuemacher alhier in Thaban, alt 59 Jahre, welcher durch den Sie-Knecht-Corporalen, Franz Urban, den 19-ten Martij Nachts zwischen 7 vndt 8 Uhr gestochen worden, und zwar die ersten (!) stich auf den Bauchfleckh hinabwerths, gegen deren Rippen, vnd dan: den änderten stich Buckwerths, gegen deren kurzen Rippen, allwo das Peritonieum sambt dem Milz letiert vnd durchstochen worden, wie auch einen Handthieb über die Handt mit welchem ihm drey Nerfen, damit abgehauen worden, wo obbenenter Johannes Feyerabendt, den 25-ten April das zeitliche mit dem Ewigen verwexlet, vndt ich aus obbenenten Befelch, ihme in Beyseyn des dermahligen Richter Mayr, sambt geschworne Antoni Stainer, Melchior Schwerthführer, Andreas Pauer, Johannes Feichter, Ignatj Winckhler eröffnet, allwo ich in ihme nichts anderes befunden, als das Peritonium, wie auch das Milz, völlig durchstochen gewesen; allwo das Milz bis auf ein kleines verwesen ist; was aber die Leber, Lunge undt das Hertz betreffent (!), ist solches alles so schön, ohne Einigen zuwachsenden Schaden gewesen, welches ihme zu einen hochen alter veranlagget hätte. Solches bezeüge ich hiermit etc. Thaban, den 25. Aprill, 1739. Johann Matth. Limböckh, Baadgesell in Brugg-Baad; Sebastian Mayer, Andreas Pauer, Antonj Steiner, Johannes Feichter, Ignatj Winckhler, Iuratus Notarius.“ (Pecsétek.)
