Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adattár
A törvényszéki orvostan kezdetei Magyarországon 193 nánd V. dekrétuma a gyermek alácsúsztatásról (suppositio infantum) intézkedik. III. Ferdinánd Praxis criminalis-a. (1656.) számos másnemű rendelkezést tartalmaz, melyek közül mint kuriózum megemlíthető a grave homicidium: mikor a fogadós vendégét megöli és ennek húsát pecsenyének elkészítve vendégeinek feltálalja. Nem szándékozom behatóbban foglalkozni azokkal az intézkedésekkel, melyek a Habsburgok korszakában történtek a törvényszéki gyakorlat terén (ennek javarésze megtalálható Linzbauer nagy munkájában). Csupán két érdekes régi forrásra utalok még, melyeket nem lesz szabad elhanyagolni annak, ki majdan kedvet kap a törvényszéki orvostan magyarországi múltjának, fejlődésének megírásához. (Igen szép feladat, melyhez bőséges adathalmazzal fognak szolgálni levéltáraink!) Az egyik Neuhold János Jakabnak következő munkája: „Introductio ad iurispru- dentiam medicam, azaz: Az orvosló- törvényes, úgymint a mi hazánkban igen szükséges tudományra való rövid vezetés, a melyben megmutattatik, miképpen az ujj medicusok, avagy ahol azok nintsenek a chirurgusok, az halálos sebekről és más efféle orvosló törvényes kérdésekről való ítéletben magokat okossan visellyék, hogy se magoknak, se a bíráknak lelkek- esmérettyeket meg ne sértsék“. A másik Perlitzy János Dánielnek következő munkája: „Sacra Themidos (Themis titkai) Hungáriáé, e medicina illustrata, sive de ratione decidendi, casus forenses, dubiis physicis et medicis obnoxios, manuductio, juri Hungarico, judiciisque provincialibus, comitatensibus et civitatensibus, praecipue, actionibus fiscalibus adcom- modata. Budae 1750“5 és végül a mult század eleji viszonyok megértéséhez szükséges „Útmutatás az emberi holttest törvényes orvosi vizsgáló sára“, Buda, 1829. (melyben többek közt az is ki van mondva, hogy törvényszéki esetekben a hatóságok a következő eszközöket kötelesek a boncoló orvos vagy sebész rendelkezésére bocsátani: egy rézfecskendő, egy mérleg xíj- szülött gyermekek lemérésére [esetleg valamelyik kereskedőtől is elkérhető!], egy hat láb hosszú összehajtható mérőrúd (pontos beosztással), mensurák a folyadék leméréséhez, vésők, kalapácsok, tűk (viaszos fonalakkal), szivacsok, kellő mennyiségű víz és egy kézi mikroszkóp). A törvény- széki orvostan első tankönyve nálunk: Schraud Ferenc pesti egyet, tanár „Aphorismi de politia medica“ (Pest, 1795.) c. munkája, melynek keletkezése valószínűleg avval függ össze, hogy a helytartótanács 1793 novemberében elrendelte, hogy a következő tanévtől fogva a törvényszéki orvostan és az orvosi közigazgatás is taníttassák és szigorlati tárgyul szerepeljen a magyar egyetemen. Mindezek után lássunk néhány régi törvényszéki boncolatot, illetőleg azok jegyzőkönyveit. Az ilynemű magyar orvosi emlékek közt valószínűleg a legrégibb az, mely Rayger Károlytó 1 (1684.) a tüdőúszópróba fölfedezőjétől származik s külerőszak következtében történt belső elvérzésre vonatkozik. Ezzel azonban nem foglalkozom, csak utalok reá, mert az egészet in extenso közölte már régebben (Gyógyázat, 1896., 304.) Szigeti Henrik. Egy másik, németnyelvű jegyzőkönyv az 1739. évi budai pestis idejéből való. Tudvalevő, hogy pestis- és kolerajárványok alkalmával úgy nálunk, mint külföldön nagyon közönséges volt, hogy a nép gyanakodással 5 E munka tartalmának ismertetését 1. Linzbauer, II. 276. Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. JI. 13
