Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adattár
174 Pestisemlékek február 5-ig 385 ottani lakos halálát okozta. Minthogy e püspöki városnak 1740. évben még csak 4200 lakosa volt, ennélfogva az akkori népségnek éppen tizedrészét ragadta el a pestis. A vesztegzárt 1741 február 12-én vették le a város kapuiról; tehát bizonyos, hogy e járvány télen is dúlt s kímélet nélkül ragadta el áldozatait. Ekkor a szorongatott váciak azt a szent fogadalmat tették, hogy minden szombaton délután megtartóztatják magukat az ú. n. szolgai munkától. Később pedig, 1744 dec. 31-én, mint az egyházmegyei irattár bizonyítja, a székesegyházban a városi bírák, tanácsbeliek és egyéb tisztviselők az összes lakosság nevében Káló Ferenc püspöki helynök és Würth Ferenc főesperes előtt a főoltárnál esküvel erősített azon ünnepélyes fogadalmat tették örök időre, hogy évenként aug. 16-át, mint Sz. Rókus napját azon gyászos idő emlékéül megünneplik. E napon a főegyházból szent menetben vonul a papság, szerzetesek, céhek és népség a Sz. Rókus-kápolnába, melyben ünnepélyes szentmise és a kápolna környékén három nyelven (magyarul, németül, tótul) egyházi beszédek tartatnak (a három szószéket ma is felállítják és pedig a kápolna körül). A szentmisében a fölajánlás után a fogadalom megújíttatik; Rókus, Sebestyén, Xav. Ferenc és Rózái szentek tiszteletére az akkor létezett 15 kézműves céhtől ugyanannyi forint fog gyiijtetni a kápolna szükségei födözésére. Az 1511-ben és utána következő években Magyarországon pusztító nagy pestisjárvány a hazai ferencrendieket is alaposan megtizedelte; a négy esztendő alatt csak a szerzet tagjai közül 412-en vesztek el. Ekkor halt meg a jelesebbek közül: Kapronczai Bonaventura, Poroázlai István és Szegedi György, a kiváló szónok. A csapás elmúlása után a rend feje: Pécsváradi Gábor 1514-ben vezeklő töredelemből és hálából a csapás elmúlásáért az egyetemes rendfőnök írásos engedélyével Pászthóy János paptársával együtt a Szentföldre zarándokolt. (V. ö. Fridrich Orbán: Hist, seu compendiosa descriptio provinciae Hungáriáé ordinis minorum S. P. Francisci. Kassa, 1769, 19, 21, 25, 27 és írod. tört. Köziem. VI, 1896, 388.) 2. A kézsmárki pestis (1710). Kézsmárkon a Rákóczi-féle szabadságharc vége felé, 1710 nyarán jelent meg — borzalmas erővel — a pestis. Már júliusban oly erővel pusztított, hogy a hatóság szigorúan elrendelte, hogy a szomszéd városokból és községekből vendégeket a városba befogadni tilos. Mivel pedig a Kottler-ek áthágták a tilalmat és két bélai embert fogadtak házukba a városi határozat ellenére — kinevezték a két Kottler-t halottvivőnek. Rajtuk kívül még két halottvivőt fogadtak fel csakhamar. A halottvivők kaptak naponta VA font húst, 2 font kenyeret, 1 meszely sört és négyen együtt naponta 1 meszely pálinkát és hetenként 1 font dohányt. Nagy hulla után 1 frt., gyermekhulla után A német frt a jutalomdíj. A halottvivőknek nem volt szabad érintkezniök senkivel és emiatt a naponta kiutalt élelmiszert is csak bizonyos helyre vitték és erre a célra is külön embert fogadtak fel. A rend pontos betartására való főfelügyeletet Kolbenheyer Mátyásra bízzák, kinél minden haláleset bejelentendő. Kolbenheyer M. tudtára adja a halálesetet a felügyelőnek, aki értesíti a halottvivőket, hogy honnét szállítsák el a halottat. A főfelügyelő hetenként két, a felügyelő pedig VA magyar frtot kap tiszteletdíj gyanánt. A felügyelők és a halottvivők esküt tesznek, hogy hűségesen sáfárkodnak a reájuk bízott teendők
