Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
A húslátók
158 A húslátók lovak gyógyításával foglalkozó kuruzslók pl. a Balaton mentén, Keszthely körül stb.) szolgáltatott okot a német szerzetesek meséjére. Annyi bizonyos, hogy a régi magyarok nagyon is megnézték, hogy milyen húst esznek. Már a 13—14. században (a budai jogkönyvben, Pozsony város statútumaiban stb.) találunk a húslátókra vonatkozó rendelkezéseket. Sopron város tanácsa 1523-ban elrendeli, hogy „zwischen der Herrn mitte sollen zween füergenommen werden zu Bschauherrn, die die Schlachogsen und Visch wöchentlich beschauen“; ezt azután még több hasonló rendelet követi, melyek közt különösen érdekes az 1580. évi; ebben némi célzás van a mészárosok gorombáskodásaira is: „Der Herr Stadtrichter soll nicht allein auf die Fleischhacker, sondern auch auf die Gastgeber (vendéglősök) gute Achtung geben, und öfter zu sehen haben, damit nicht die Bürgerschaft, noch Andere durch sie mit Maass uud Gewicht beschwert werden, und dass die Fleischhacker mit gutem Fleisch so viel möglich seyen, auch dass ihr Gesinde die Bürgerschaft nicht also wie bisher geschehen ausschelte und mit bösen Worten abfertige“. Az 1666. és 1667. évi községi jegyzőkönyv névszerint is felsorolja azt a nyolc tanácsbeli urat, kik ez években a húslátók feladatait végezték.1 Munkács városának 1622. évi statútuma elrendeli, hogy „a mészárosok döghúst vagy beteg marhát ne vágjanak és igaz fonttal mérjenek, mert ha ilesmit cselekszik, mesterségét elveszítse és minden marháját eő fensége (Bethlen Gábor) számára confíscálják“.1 2 Pestises időkben különös figyelmet fordítottak a hússal és marhával való kereskedésre. Az 1710. évi nagy pestis alkalmával királyi rendelet mondta ki, hogy a Bécsnek szánt magyar marhát az osztrák mészárosok Bruckban kötelesek átvenni s a magyar marhakereskedőkkel csak 15 lépésnyi távolságból érintkezhetnek, ezt is csak úgy, hogy közöttük tűz égjen; a vásárolt marhát pedig a Lajta vizében kellett úsztatni, mielőtt beljebb hajtották Ausztriába. Ugyanez évben Pozsonyban megtiltották a disznóhús árusítását (úgy nyers, mint sült állapotban), mert a sertéshús evését pestisjárványok alkalmával veszedelmesnek tartották. Hogy ezt milyen szigorúan vették, kitűnik abból, hogy 1710 október 3-án Rothmayer György hentesmestert, mert disznóhúst vett és elárusított, a szegények számára kiszolgáltatandó egy mázsa hús erejéig megbüntették.3 Az idevágó történelmi adatok közül még csak kettőt említek: Abaúj- megye 1726. évi határozatát, mely húsvizsgálók tartását rendeli el s megállapítja a hús árát,4 továbbá Kassa város tanácsának 1714-ből való utasítását „buslátó-tiszt uraimék“ számára,5 melynek érdekesebb részei következőleg szólnak: „1. Az Úristennek ő szent Felségének igazságát, nemes magistratusnak tisztességét és jó rendekre vigyázó jóhirét, nevét fogják előttük viselni mindenekben húslátó tiszt uraimék, úgy mészáros uraimék- nak kedvezésével nemes város úri és szegény renden levő lakosoknak nem lesznek rövidségükre, hanem nemes magistratus hire nélkül húsnak fontját sem feljebb, sem alább nem fogják limitálni, annyival inkább áruitatni, alkalmaztatván magokat nemes mészáros céheknek articulusihoz. 2. Hatalmokban leszen inspektor uraiméknak, hogy a levágandó marhát ininekelőtte a mészáros levágatná, aztat lábon is meglássák, arra 1 V. ö. Sopron sz. kir. város monográfiája (1890). I. (5.. 9., 19., 33., 115., 118. old.) 2 Leholzky: Munkács város új monográfiája (1907). 128. 3 Vámossy István: 174. 4 L. Kolozsvári és Óvári: Corp. Statut. II. (1). 409. 5 Töidénelmi közlemények Abaúj-Torna vm. és Kassa múltjából. III. (1912.) 183.
