Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)

Adatok az 1738-43. évi pestis történetéhez

Adatok az 1738—43. évi pestis történetéhez 153 Erdélyi Mihály halottaival is, a városi magistratus kiküldötteinek szeme- láttára. A nép különösen irtózott ezektől a vespillóktól, panaszolván, hogy ezek a leghitványabb, szemétre való emberek (vilissimi homines) és a városi tanács sem tagadja, hogy csakugyan azok, de azért mégis örül, hogy legalább négy embert talált az egész városban, kik ezt a szomorú foglalkozást vállalták. Különb emberek nem akadtak, mert a debreceni nép elejétől fogva a legnagyobb gyűlölettel van irántuk s úton-útfélen a legmegalázóbb titulusokkal illeti őket. A zendülés elnyomására a tanács fegyveres karhatalommal élt; de a katonák láttára egy K. Patay István nevű civis még jobban felbiztatta az „afféle napszámosokból és mester­legényekből“ álló tömeget, „a kinek ez időhöz képest semmi egyéb dolgok nem lévén, olyanban törték fejeket, mely nem őket illeti“.8 A cívisek leszaggatták a hentesek ernyőjéről a fahusángokat s megrohanták a város­házát. Patay maga vezette őket, azt kiabálva: „Hlyen magistratust tart kigyelmetek?! Az egész tanácsot a bíróval együtt ki kell húzni a házból! Ne féljetek! Leszek én elöljárótok, az Isten ád nekünk erőt ezek ellen a fegyveres emberek ellen; itt elég dorong van.“ A roham nem múlhatott el vérontás nélkül. A Vetési-féle gyalogezredből kirendelt tizenkét közember fegyverét használta, két zendülőt agyonlőttek, hármat megsebesítettek, a tömeg szétszaladt, de a főkolomposok fogságba kerültek., köztük Patay István is. A főbenjáró per megindult, a városi tanács Patayt negyedfél hónapig vasban tartotta s azután az enyhítő körülmények (részegsége) dacára „cum publico scandalo tett lármás cselekedeteiért és gyilkosságra célzó szavaiért“ fejvesztésre ítélte. Az ítélet végrehajtása a fellebbezések­kel elhalasztódott vagy másfél esztendeig s úgy látszik, hogy a Mária Terézia megkoronázásakor adott általános amnesztiában nyert kedvező elintézést. A kisebb cinkosok ügyében az eljárás rövidebb volt: ezeket a tanács „kemény pálcázásra“ ítélte, s a büntetést legott végre is hajtatta. A járvány tartama alatt a bírósági eljárás annyira megszigoríttatott, hogy a vesztegzár túllépéséért is halálbüntetés járt. Példa rá a fiatal Vasas György esete Debrecenben, ki a városból hatósági engedelem nélkül csak azért távozott el, hogy jákó-hódosi birtokán levő beteg nejét és kiskorú testvéreit meglátogassa. A bíróság őt is élet- és birtokvesztésre ítélte s csak nagy erőfeszítéssel sikerült számára Károlyi Sándor gróf pártfogá­sára kegyelmet kieszközölni (Éble, i. h.). Nem lehet azonban azt mondani, hogy az ország minden részében ilyen keménységgel büntették a veszteg­zár jogosulatlan átlépőit. így például megtörtént, hogy Sprung Ferenc Antal besztercebányai polgár szolgája (Szlávik János) kíséretében Körmöcbányára utazott s mikor a vá^os előtt az igazolványát és passusát kérte az őr, ráförmedt: „Du grober Flegel, was hast du mich umb mein Pass zu fragen?“ s mikor a szolgájától is passust követelt s ez át is adta, Sprung kikapta ezt a kezéből s leugorván a kocsiról, öklével mellbevágta, „du Hundtzfut!“-nak titulálva őt. Erre a szolga is kedvet kapott s neki- ugorván, jól pofon teremtette a megszorult vigilt, aztán az elzáró korlátot felnyitották s behajtattak a városba. A besztercebányai tanács (1740 már­cius 4.) hivatkozik ugyan arra a királyi rendeletre, mely azokat „qui via facti vel clancularie transire (tudniillik a lineán) attentarent, illos traji- 8 8 Domokos Márton levele (1739 szept. 11.) Bihar megye vicispánjához. Továbbá a debreceni tanács 1739 nov. 14-én tartott tanácsülésének jegyzőkönyve és Patay István ellen hozott ítélete. L. továbbá Éble Gábor: Károlyi Ferenc gróf és kora (1893, 471.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom