Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adatok az 1738-43. évi pestis történetéhez
Adatok az 1738—43. évi pestis történetéhez 154 ciendos, hos vero poena laquei afficiendos benigne statuere dignata .est“: Sprung- uramat mégis csak 300 rhénes forintra ítélte (melyből 40 forint a megvert őrnek járt, a többi pedig Körmöcbánya egészségügyi alapját illette), a hűséges Szlávik kocsisnak pedig száz botot juttatott. 1740 április 4-én gróf Berényi Tamás jelenti, hogy öt garadnai (Abaúj megye) lakos átszökött a lineán. Ezeket először is három hétig külön őriztette a faluban, aztán megvasalva magánzárkába helyezte őket, az abaújmegyei alispánnak pedig meghagyta, hogy mind az ötöt akasztassa fel, vagy legalább is egyet, aki vezérük volt, köttesse fel a kassai linea közelében, a többi négyet pedig vezessék ki az akasztófa alá, hogy végigszenvedjék a halálos rettegést, azután bocsássa őket szabadon. Az alispán azt felelte, hogy mindez még azon a héten meg fog történni, ellenben Abaúj vármegye rendjei túlszigorúnak találják az ítéletet s elegendőnek vélik, ha a bűnösöket az akasztófa alá vezetik; a vezérüknek pedig annálinkább meg kell kegyelmezni, mert sok gyermeke van és epilepsiás. A gróf azt feleli nekik, hogy forduljanak kegyelemért a felséghez. (Hogy mi lett a dolog vége, az nem derül ki az iratokból.) Az ország déli határain különös szigorral büntették a határzár átlépőit; itt már nem elégedtek meg a nagyobb községek határában állandóan ott dísztelenkedő akasztófákkal, hanem még külön ad hoc g y or s-akaszt áfákat“ is emeltettek. A szlavóniai „Lands-Deputation" például elrendeli, hogy „von Bellgrad bis an das Draager-Enk (!) von Stund zu Stund Schnel-Galgen errichtet (werden sollen)“ és ezekre mindazokat felkössék, kik az előírt vesztegzár-rendelkezések ellen ‘vétenek. 7. Bizonyítvány arról, hogy a hivatalosan kirendelt visitator a házak fertőtlenítését stb. elvégezte. (1740-ből, közelebbi datum nélkül.) „Mi alább megh írt héreghi bírák és esküitek praesentibus recognos- callyuk, hogy az tettes nemes vármegyéiül hozzánk rendeltetett visitator.9 a midőn helyiségünkben bészálván (!), azonnal az házakot mészszel kisimítván megh fehérítette, megh füstölte és ruháikot megh ígetvén, úgy 24a junij mind kicsinytül fogva nagyigh, házonként járván, helségiink érdemes bírájával és esküttivel megh vizsgálta, kik közül (Istennek kegyelmé- bül) amaz ragadozó pestises nyavalyában egyet sem experiálván, hanem jó egészségben minnyájan találtattak. Melynek nagyobb ell (!) hitelére adjuk ezen attestationalis levelünket, mellyet is magunk subscriptiojával. vagy is szokott élő pecsétünkkel megh erősítünk. Datum Héregh. Fő Bíró Végh Mihály. Esküdtek Molnár István stb. Törvény Bíró Faraghó János. Szolchány János, loci Notarius, mpr.“ (P. Η.) 8. Katonák hatalmaskodása. Ezen nagy pestisjárvány alkalmával, éppúgy, mint máskor, nagyon sok baj volt a katonasággal, mely a legtöbb helyen semmibe sem vette a polgári hatóság intézkedéseit, nem törődött lineával, kontumaciával, pestilentiariussal és eommissariussal, hanem ment ahová akart, vígan hurcolva szanaszéjjel a ragályt. Sokszor megtörtént az is, hogy a községek, városok számára küldött élelmiszert, fát stb. az országúton elfogta és (a maga javára) elkobozta. Hogy miként viselkedtek s milyen hangot használtak katona-uraimék a polgári hatósá9 Ez „Frantz Adam Rupert, Contagionis Visitator“ volt.
