Liszt Nándor dr.: Népies gyógyitó-módok és babonák Hajduvármegyében (Debrecen, 1906)
35 menvhalat édesen, só nélkül, pálinkát, czukros ecze- tet, cziberét, köménymagos levest, főzött madárköles levét (semen mile solis), tejfűvet (tejhordó pacsirtafű, p oly gala vulg.) Ugyanezen czélt szolgálja azon eljárás is, midőn éjszakára egy darab pirított kenyeret és egy pohár vizet tesznek a ház eresze alá s ha azokat a reggeli harmat átjárta, a gyermekágyasnak létrán fel kell oda mászni s mindkettőt elfogyasztani. Erős meggyőződése népünknek, miszerint a szoptató nő tejét más asszony magéival viheti ; ilyenkor az előbbi teje elapad, az utóbbié pedig gyarapodik, de elviheti esetleg férfi, sőt gyermek is, bár ez esetek ritkák ; a gyanúsítottat előhivják s azzal néhány csepp tejet fejetnek a gyermekágyas ágyára vagy annak tejével pogácsát sütnek, melyet megfelezve, egyik felét az illető nőnek a gyermekágyas szoba küszöbén kívül, másik felét belül kell elfogyasztani; ezt úgy is variálják, hogy közösen fogyasztja el a két asszony a mindkettőjük tejével sütött pogácsát. Piritoskenyérre fejnek az illető nő emlőjéből s azután azt a gyermekágyassal megéte- tik; ezen babonás eljárások valamelyikére visszajön a tej. „Boldogok, akik hisznek !“ Ha pedig annak esete forog fenn, hogy valaki a szopós gyermeket „köti el az anyja mellétől“ vagyis, ha a gyermek anyjától nem akar szopni, más asszony mellét azonban elveszi, ez ellen el kell lopni a templom kulcsát (rendesen mikor a harangozó harangozni megy), hazavinni; a gyermekével ölében, a küszöbön lovagló helyzetben ülő anya a templom kulcsát kilenczszer megforgatja gyermeke szájában, mire aztán az rögtön elfogadja az emlőt; vagy port visznek haza a templom küszöbéről és rongyba kötve, a gyermek feje alá teszik ; állítólag ez is hatásos eljárás volna. A gyermeket rendszerint sokáig szoptatják, egy-két évig is; azt azonban az Alföld népe is belátja, hogy gyengéknél, hervadozóknál, gümőkórra, hajlamositottaknál a szoptatás ártalmas, még pedig nézetök szerint különösen káros a bal mellből való szoptatás, mert ilyenkor a gyermek „a szívről szopik“. Ha a csecsemő sokat hány. nyugtalan, sir, sohasem keresik okát a táplálás hibás vagy hiányos voltában, hanem ráfogják, hogy „megrándult“ s ily !
