Liszt Nándor dr.: Népies gyógyitó-módok és babonák Hajduvármegyében (Debrecen, 1906)

esetben első, hogy a megrándult kis gyomrot bábával vagy más asszonynyal „meghuzogattatják“, meg- kenetik.

Chronikus dyspepsiában lesoványodott, vagy tabes mesaraicában szenvedő gyermekre azt mondják hogy a „kelevény“ bántja ; ezen feltevés legtöbbször a gyermek halálos Ítéletét is képezi, mert a kelevényt gyógyíthatatlannak tartván, összetett kezekkel várják a kór szomorú lezajlását. A kelevény diagnosisa biztos megyőződéssé válik, ha a halál után a testen kék foltok (hullafoltok) nagyobb számmal mutatkoznak.

Némelyek kelevény esnek tartják a trismus tetanus neonatorumban szenvedő csecsemőt is.

Csecsemők entéralgiája ellen mentha-czukor- kákat („szélpogácsa“), köménymagos vagy anizsos sárga-czukorral kevert forrázatból adnak néhány kávéskanálnyit, az értelmesebbek ricinus-olajat vagy manna-szörpöt, esetleg csőrét alkalmaznak. Fahamu eczettel a baba köldökére kötve vagy anyatejbe áztatott verébszemét belsőleg szinte ez ellen valók.

Hintőpornak használnak Federweisst, kemé- nyitő-port és fapurhát, mely nem más, mint szúrágott fa pora.

Mastitis ellen hideg borogatások keményítő oldattal és az ismert puhitószerek jönnek használatba.

Az utolsó himlőoltás alkalmával egy asszony a szoptatástól éppen most váló gyermekét vonakodott felhozni, nehogy a gyermek más szoptató asszonyok mellét megkívánja s e miatt beteggé legyen. Ilyen esetekben a gyermeket annak az asszonynak kell megszoptatni, a kinek mellére gusztust kapott, egyszeri szoptatásra a betegség elhárul vagy meggyógyul, de kétszeri szoptatás már a gyermek örökös megrontását vonná maga után, mert nagy korában eszelőssé válnék; azért a második szoptatástól „nagyon kell óvakodni.“

Ha szopós gyermek nehezen válik, sikeresen alkalmazzák az olyan eljárásokat, melyek a gyermeket a melltől elrémiteni alkalmasak; igy sárral, korommal, tintával, kocsi-kenőcscsel stb. kenik be az emlőket, czipőmázas skatulyát kötnek a szoptató nő mellére