Liszt Nándor dr.: Népies gyógyitó-módok és babonák Hajduvármegyében (Debrecen, 1906)

21

latás, hanem „érlelés“ czéljábóls mindig csak hidegen. Avas szalonnával is szokták a mirigyeket „érdekelni“ (borogatni.)

Görvélyes, gümőköros és luetikns vérbajoknál rendkívül elterjedt az u. n. édes kúra, melynek leírását a sebészi bántalmak népies gyógymódszerei közt tárgyalom. Ezzel rokon, de nálunk nem igen ismert vértisztitó eljárás a „tavaszi fűgyógymód“, borral leöntött cziczkóró, üröm, torma, petrezselyem levének belső használata, melylyel együtt nem szabad savanyu, sós dolgokat és kövér hús féléket enni.

Riihességet csak az kap a kinek sós a vére; az ilyen azután hiába tisztálkodik csak megkapja, a ki azonban télen legalább egyszer szánkón űl, az megmenekül a bajtól.

Ha 9 sirról füvet hoznak, azokat megfőzik fürdőnek s ebbe a rühest megfürdetik, azt mondják biztosan meggyógyul a rüh.

Anaemiás állapotoknál rozsdás vasakra öntött vizből iszogatnak, nem ritkán nadályozással, hólyag- huzókkal gyógyítják a vérszegények főfájását és szédülését.

Nátha ellen jó prophilacticum egy darab pecsétviasznak a nyakban való hordása. Gyógyítása izzasztásból áll.

Köhögésnél, a légzőszervek bárminő hurutos állapotainál „tüdőfüvet“ (herba pulmonaria és lichen islandicus), „gyömbért“ vagy „sárga gyopát“ (ílores stochaides vagy guapholium ?) pálinkába áztatnak s arról isznak; némelyek egy csipetnyi kámfort nyelnek.

Reszelt torma mézzel keverve s abból naponta töbször kis kanállal véve be, széleskörű alkalmazásnak örvend, hasonlóképpen a fekete retek can- dis-czukorral reszelve és törve, vagy a retek kivágva és sárga czukorral megtöltve (ennek lecsepegő nedve). Fekete czukor sörben feloldva és kis poharanként fogyasztva.

Emphysemásokkal a nehéz légzés és kínzó köhögési inger leküzdésére zabkávé és édesgyökér főzetét itatják. Általánosan kedvelt népies szere a légzőszervi hurutoknak az apró bojtorján és pemetefű-thea, az úgynevezett keserű thea, a bodzavirág- és liársfa- virág-thea is.

*