Linzbauer Xav. Ferenc: A Magyar Korona Országainak nemzetközi egésségügye (Pest, 1868)
II. Védelem nyujtás a szomszéd- és külországoknak, saját jólétünk biztositásával
38 ségek fedezésére ; — tehát szükséges volt felszólítani a magyar törvényhatóságokat , miszerint mindazon tébolyodottakat, kik nem dühöngnek, házi-ápolás alá adják s ez ilyeneknek névsorát terjeszszék a kormányszék elé. Királyi határozat Í821. Nov. 23-ról. (Codex Tom. III. Sect. III. pag. 35. Nr. 2193.) A m. kir. helytartótanács 1822. Aug. 6-ról kelt bibocsátványa folytán irányadásul közöltetik az ország törvényhatóságaival: hogy 1821. Nov. 1-töl fogva a bécsi közkórházban az ápolási dijak pengő p é n z b e n számíttatnak. (Codex Tom. III. Sect. III. pag. 36. Nr. 2194.) Az ápolási költségek feletti hosszas tanácskozmányoknak az lön következménye : hogy azon mód, melyet a bécsi közkórház követett, hazánkban is elfogadtatott, a mennyiben ugyanis 1824. Május 3-kán a „Philanthropiai egyesület“ által Szombathelyen felállított kórházba (vallás és állás különbség nélküli betegek számára) szintén behozatott az ápolási dij. — Szorosan valónak e társulatban egyesülve a nemesség és a polgárság a szenvedő emberiség nyomorának enyhítésére; — az előbbiekből gr. C z i r á k y Antal; Battyányi Nép. János, Kristóf és Károly grófok; E r d ö d y grófné született Festetics; özv. gr. Festetics Judit szül. Jakabházai Sallér; és Tolnai gr. Festetics Imre stb. említendők. (Codex Tom. III. Sect. III. pag. 57. Nr. 2243.) A betegek ápolására külföldi intézetekben szükségelt költségek folytonos fedezése — végre meggyöngité a bizonyos jótékony czélokra szánt alaptőkéket az országban; ez okból felszólitá a m. kir. udvari cancellaria és a m. kír. helytartótanács 1826. April 12-én úgy a törvényhatóságokat, mint az egyes honfiakat: hogy az 1790. Apr. 7-én és 1807. Apr. 14-iki. legfelső határozatok értelmében az árvák, lelenczek, szülök, idomtalanok, elmebetegek stb. számára az országban alapítandó intézetek valahárai létrejöttére kegyadományokat adni szíveskedjenek! (Codex Tom. III. Sect. I. pag. 597. Nr. 1283. ; — Sect. III. pag. 165. Nr. 2331.) A visyonvosságnak valahárai teljes elérése végett az 1829. Febr. 29-iki legfelsőbb határozat a következőt állapította meg: Miután az ostrák alattvalók közül is számos tébolyodott ápoltatott az ország különféle intézeteiben , és még soha az ápolási költségek raegne m téri t é s e m i a 11 ily szerencsétlen sem küldetett vissza Magyarhon részéről hazájába: úgy a bécsi tébolydának is feladata „hasonlót“ követni; csak ne legyen köteles e tébolyda a magyar országból k ü 1 ö n oda küldendő elmebetegeket fölvenni addig, m i g a költség megtérítése biztosítva nincsen. (Codex Tom. HI. Sect. III. peg. 356. Nr. 2404.) Hogy a szegény és betegápolás az országban is emeltessék, inditványozá a pesti orvasi kar: hogy az ország külön kerületeiben „köz-
