Linzbauer Xav. Ferenc: A Magyar Korona Országainak nemzetközi egésségügye (Pest, 1868)

I. Az ország védelme a határokon belül

16

e) Erdélyben az egésségügyi bizottmány az ott parancsnokló tábornok elnöklete alatt, pedig őrködött:

«) Oláhország felé : Vöröstórony, T ö in ö s , T ö r c s v á r, Búcsúm és V u 1 k á n y ;

fi) Moldva felé : R a d n a, 0 i t o n, C z i k g h i m e c és B i r i t z k a állomásai felett.

(Codex Tom. I. pag. 821. Ns. 580.; — Tom. II. pag. 535. Nr. 641.)

Hogy a veszteglői ntézetek üdvös czéljoknak a lehető legjobban megfeleljenek, s egyszersmind, hogy minden néven nevezendő helytelenség kikerültessék, az 1773. Jul. 12-iki királyi határozatban egyúttal több rendbeli szabályok hagyattak meg az „e g é s s é g ü g y i bizottmányoknak.44 (Codex Tom. II. pag. 438. Nr. 694.)

Végtére 1776. Jan. 29-röl kelt királyi leirat következtében a kiilegés- ségi ügyek, azaz a veszteglöintézetek vezetése a folyók és a szárazföldi határok mentében elvetetett a m. kir. helytartótanácstól s Február 18-ikán mindenben a határőrvidékek katonai parancsnokságéinak „privatim“ adatott át.

(Codex Tom. II. pag. 702. Nr. 722.) .

Ez időtől fogva a legfelső politikai kormányszéknek ezen egésségügyi intézetek beikor Hiányzásáról semmi közelebbi tudomása nem volt! —

A mindenfelé felállított vesz teglödék által, a gyanús tartományoknak tökéletes elzárását czélzó intézkedések következtében a ragály csak egyes esetekben volt képes itt ott az országban jelentkezni, s ekkor is a baj csakhamar még csirájában elfojtatott.

Uj veszély fenyegette az 1790-ik év elejével az országot, a miért is az 1793. Jan. 31-röl kelt legfelső határozat meghagyta a határőrvidékek parancsnokainak: miszerint a ragály legelső nyomait haladéktalanul följelentsék.

(Codex Tom. III. Sect. I. pag. 691. Nr. 1342.)

Ezen elővigyázatok daczára is a következő 1794 — 6. években újra föllépve a ragály, a Szeré m s é g b e n hevesen pusztított.

(Codex Tom. III. Sect. I. pag. 921. Nr. 1381. 1386.7.8.9. 1390. 1394. 1396. 1398. etc.)

Az ezután, egy évtizeden át tartó csend ismét megzavartatott; 1812- ben Erdélyt/ újólag fenyegeté és mégis lepé a pestis, mely ellen 1813. Nov. 26-án egy „külön utasítás“ adatott ki.

(Codex Tom. III. Sect. 385. Nr. 1869.)

1816-ban a veszély ismét fenyegetett, valamint 1832.J1835 — 6. 1841 — 2. és 1845-ben is , és ez évben egész m o s t a n i g utoljára.

(Codex Tom. Ill Sect. II. pag. 477. Nr. 1997 ; — Sect. IV. pag. 986. Nr. 3032. etc. 5 Sect. V. pag. 17. Nr. 3256. 7.; — 158. etc. Nr. 3334. etc. — vide indicis pag. CLV.)

A m. kir. önálló misterium létesítésével 1848-ban az összes köz- egésségi ügy a veszteglőd ékkel együtt a „in. kir. kereskedelmi ininisternek“ adatott át.

Ennek következtében 1848. Apr. 28-ról kelt 24. sz. a. kiadott rendelet folytán a veszteglödeknek szigorúan eltiltatott „a török tartományokból érkező ma-