Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)

Koponyaisme - Cranioscopia

EEXHOSSÉK JÓZSEF 8 6 Ha a legnagyobb (55. lap) és e legkisebb koponyaszélesség közt a száza­lékos tétel kiszámíttatik, akkor a Virchow R. által felállított széles-szé­lességi indexet nyerjük. Ezen index a számolási táblákon mindenütt kiszámíttatott, minthogy azon­ban e tekintetben a tudósok közt közmegegyezés folytán még semmi határozott méret nem áll fenn, mivel annak értéke az egyes fajok, törzsek és nemzetiségek egymásliozi viszonyításánál még nincsen tudományosan eléggé földerítve, azért ez index tárgyalásába bővebben nem bocsátkozom. 6) Azon távol, mely a kül hal ljár at s a nyak szírt legna­gyobb kidomborodása közt létezik. Ez a Virchow-féle koponyamérővel veendő és általa a nyakszirt hosszúsága határoztatik meg. Bizonyos vonalak és mérések kivitele végett az arczkoponyá- nak külső vizsgálata szükséges, beleértve az alsó állkapcsot is, mely a koponyaalappal izületileg függ össze; mert ezeknek viszonyai a fajok és nemzetiségek jellegzéséhez jelentékenyen hozzájárulnak. A miket e tekintetbenboncztanilag az anthropologusnak tudnia szükséges, röviden a következők: A koponya mellső felülete képezi a tulajdonképeni arczot — íacies —, mely fölül az orrcsontokat és homlokcsontot egyesitő u. n. hom­lokom varrány — sutura naso-frontalis — által határoltatik és a lágyképlete­ken keresztül élőkön tapintás által mint haránt barázda igen jól átérez- liető. — E varrány fölött dagályosan s pedig néha jelentékenyen dombo­rodik előre a kezdődő homlok; ezen dagály megfelel azon légül* mellfelé domboruló falának, mely űrt függélyesen átmetszett koponyákon, mint hom­loköblöt — sinus frontalis — volt alkalmunk megismerni, mely da­gály a többé kevésbbé mellfelé kifejlődő homloköbli válaszfaltól függ (82. lap), tehát nem képezi az agy kinyomatát; ilyenül tekintlietnők csupán az öböl hátsó falát, de itt sem szoros értelemben véve, mert a középvonalban az agy két félte­kéje egy nagy bevágány által — incisura magna cerebri — egymástól el van különítve. Fontos azonban az e dagály fölött létező azon háromszögű tér, mely oldalt az orrgyök felé összehajló szemöldivek — arcus superciliares — és a homlokdombok — tubera frontalia — által képeztetik és tarhelynek — glabella — neveztetik. Ezen tarhely más idomú a gyermeknél és más az em­bernél. Előbbinél ugyanis, mivel a homlokdombok erősen kifejezettek és egy­máshoz közel állanak, a szemöldivek ellenben hiányoznak, a tarhely oly három­szöget ábrázol, mely csúcsával fölfelé irányult; a felnőttnél pedig, minthogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom