Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
EMBERI KOPONYAISME. 87 nála a liomlokdombok kiemelkedése nem annyira kifejezett, hanem a homlok domborodásában enyészik el, a szemöldivek ellenben erősebben kifejlettek, ennek folytán a tarhely csúcsa le-, alapja pedig fölfelé van forditva. A homlok- képződés ezen jellegzetes különfélesége, mint Hyrtl J. fölemlíti1), legszebben tanulmányozható oly szobrok és mellszobrokon, melyek egy és ugyanazon egyént ábrázolnak különböző időkorokban, vagy oly érmeken, melyeken különösen egyes magas kort elért uralkodók képei láthatók és időtanszerüleg ren- dezvék; igy például legszebben XIV-ik Lajos érmein. A homlokom varrány alatt következnek az orrcsontok — ossa nasalia — melyek egymással a középvonalban az úgynevezett álvarrány által egye- sittetnek. Ezek görbe felületet képeznek, azaz fölszinük fölülről lefelé homorú, jobbról balfelé pedig domború. -— Az orrcsontok után mindkét oldalon a felső állcsont homloknyulványai következnek, a melyek a homlokcsonttal az orrliom- lokvarrány által köttetnek egybe. A homloknyulvány külső fölületén egy mindinkább kiemelkedő, ivszerüleg kifelé vonuló s az alsó szemgödri szélt alkotó taraj következik, mely az arczfölületet elválasztja egy mögötte létező mélyedéstől az u. n. köny ár októl — fossa lacrymalis —, mely utóbbi azonban már a szemür bélfalához tartozik. — Az alsó szemgödri szél alatt egy lik * *) van, s ez alatt egy árok, az u. n. eb- vagy állárok —fossa canina seu maxillaris —, mely háromszögű idommal bir, alapjával a felső szemgödri szél, csúcsával pedig lefelé irányulva. Az ebároktól kifelé az első őrlőfog felett kezdődik azon féliv alakú, föl- és kifelé húzódó nyúlvány, mely a járomcsont számára támúl szolgálván, járomnyulványnak — processus zygomaticus — neveztetik, s a járomcsont áll- nyujtványával — processus maxillaris — egy mellfelé domborodó szög alatt egyesül; ezen nevezetes domborodás járomgumónak — tuber malare — hivatik, melyen keresztül húzódik harántul kifelé az S alakulag meghajlott álljáromi varrány — sutura maxillo-zygomatica, — melynek vége egy igen erősen lefelé irányúit szegletbe fut ki. A felső áll fogmedri nyúlványán a fogsejteknek megfelelő domborodások láthatók, melyek közül a szemfogaknak megfelelők a legszembetűnőbbek. — A fogmedri nyúlvány egyébiránt tovább folytatódik hátfelé a párkánynyá kiemelkedő járomnyulvány mögött is, mint állgumó ■— tuber maxillaie — egész az ikálli árokba — fossa spheno-maxillaris —; mellűi a kétoldali állcsont egymással álvarrány által egyesül, mely azonban már a 20-ik évben eltűnik. Az orrür mellső nyílása, — mint körteidomu lik —foramen pyri- íorrne — jelentkezik és az orrcsontok alsó szélei, továbbá a felső állcsont 1) Hyrtl. Topogr. Anatomie, e. m. 1. köt. 18. lap. *) Szemgödör alatti lik — foramen infraorbitale —.
