Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
82 LENHOSSÉK JÓZSEF antica — folytatódik. E háromszög szélei szaggatottak, mert hozzájuk koczódik az orrsövény porczos része. Ezen sövény azonban úgy az ik-, valamint a homloköbölben rész- aránytalan; itt-ott nyílások vannak rajta, úgy hogy az oldalt fekvő két légür — cavum pneumaticum, — vagyis a főüregnek — cavum principale — mellékürei — cava accessoria — egymástól nincsenek tökéletesen elkülönítve. Az orrürben az egész sövény 5 alakulag van meghajolva, mi által az egyik oldali íir a másik oldalon levőnek rovására majd nagyobbodik, majd kisebbedik. E válaszfalat alkotó csontok a következők: az iköböli sövény, melynek mellfelé kinyúló folytatása ikorrmány — rostrum sphenoidale — nevet visel; a rostacsont függélyes lemeze és az ekecsont. A koponyának ellenben azon fél részén, melyen az orrsövény hiányzik, látható egy a rostacsont rostalemezétől kiinduló, sokszorosan tekervényes, finom csontlemez, mely a középsik felé egy bevágány által elválasztott két domboro- dást képez. E domborodások alkotják az úgynevezett fölső és középső orrkagylót, mely utóbbi alatt a külfalon egy önálló, hasonló domborodású felfúvódott csontlemez létezik t. i. az alsó orrkagyló. Az orrür kíilfalának hátsó szabad széle az ikcsont röpnyujtványának belső lemeze által képeztetik, melynek orrüri felülete mellfelé az inycsont függélyes lemeze, a felső állcsont orrüri fölszine, a könycsont, az állcsont liomloknyulványa és orrcsont által képezett síkba folytatódik, mely az orrür külső falát képezi. Itt nyílik középütt a felső-álli vagyis Highmor-féle barlang. A szem- és orrürt elválasztó közfal jobbára a rostatömkeleg által takartatik, mell- és fölfelé látható azon mellékes légür, mely a homlokcsont két lemezének egymástól eltávolodása folytán jött létre és homloköbölnek — sinus frontalis — neveztetik. Brachicephaloknál a homloköböl gyakran oldalvást annyira elterjed, hogy a felső szemgödri fal mellső fele általa kettőssé lesz, dolichocephaloknál ellenben csak kis ürtérrel bir, de rendszerint keske- nyedve magasabbra felnyúlik. Homloköbölhiány, mint majmoknál szokott lenni, csak igen ritkán fordul elő, s pedig Hyrtl J. szerint az erősen kifejlett vastag- csontú koponyáknál1). Hátul azon mellékes légür látható nyitva, mely ikö- böl névvel jeleztetett a másik koponyafélen; ez, valamint a homloköböl is közlekedik a főürrel. A két fölső orrcsiga és a szemül* belső fala, az u. n. papir- lemez — lamina papyracea — közt létező számos apró űrök, melyek rostasejteknek neveztetnek, képezik együttvéve a rostatömkeleget. Az egyes orrcsigák között létező űrök képezik az u. n. három orrjáratot— meatus narium —, melyek közül a fölső melltelé vakon végződik a rostacsont tömkelegében, a másik kettő pedig mind mellül, mind hátul szabadon nyílik. Ily függélyesen átmetszett kopo’) Hyrtl. Lehrb. d. Anatomie, e. m. 246. lap.
