Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
EMBERI KOPONYAISME. 81 Zuckerkandl E. még helyesen megkülönböztet: hegyes — oxycepha- lia — és magas hengeres fejíiséget — acrocephalia; — az előbbit Virchow R. sphenocephaliának is nevezi]). Az oxycephaliához tartozik a B a e r K. E. által úgy nevezett csónak- fejüség — scaphocephalia (68. lap) —, melynél a két falcsont a nyilvarrány irányában tarajos élben egyesül, ug}^ hogy a koponyaboltozat felforditott saj kához hasonló; továbbá a Welcker H. által ismertetetttrigonocephalia,melynél a homlokcsont két darabja egymással egy tarajos élben egyesült, úgy hogy az ily koponya függélyes irányban, azaz madártávlatból úgy néz ki, mint valami csíillő, melynek hátsó szeglete gömbölyű* 2). Az acrocephaliához kétségkivül a mesterséges macrocephalia számítandó. A már előbb említett microcephal koponya (12 lap) egyszersmind oxy- ceplial is — II. tábla 2. ábra —, t. i. épen a négyszögű kutacsnak — fonti- culus quadrangularis — megfelelőleg egy jelentékeny éles dudor — gibbus — emelkedik ki*). Azon viszony meghatározása, mely az agy- és arczkoponya között létezik, tulajdonkép függélyesen és pontosan a középvonalban átmetszett koponyákon lenne megállapítandó. Ezen munka kivitele azonban lehetetlen, mert a fűrész nem hatolhat a függélyesen álló vékony orrsövényen keresztül a nélkül, hogy ez teljesen tönkre ne tétetnék ; ez okból a fűrészt nem pontosan központilag alkalmazzuk, hanem valamivel kifelé, mi által egy a kö- zépsikkal egyenközü és közel álló nyilt átmetszetet nyerünk. Azon koponyafélnek síkján, melyen a csontos sövény van, látható, hogy ez az ikcsont testének alsó falából ered és fölfelé a rostacsont vízszintes lemeze a rostalemez fölött, tehát már a koponyaürben, az úgynevezett kakas-taréjba — Crista galli — folytatódik, mely a később említendő homloköblön húzódik keresztül, hogy mellfelé egész az orrcsontokig elérjen. Alul azon vízszintes lemezek egyesülési helyére támaszkodik, melyek együttvéve az u. n. kemény szájpadot alkotva az orrürt a szájürtől elválasztják. E sövény hátúi, hol az ikcsont testének alsó felszínétől részben kiindul, éles, kissé homorú, sima széllel végződik, mely lent egy hátra irányúit tövisig, a hátsó orrtövisig — spina nasal is postica — ér le. Mellfelé a csontos orrsövény egy elől nyilt szögletet képez, melynek alsó szára az annyira fontos mellső orrtövisbe — spina nasalis ]) Zuckerkandl E. TJeber oxycephale und acrocepliale Cranien. Mittheil. d. anthropolog. Gesel. schaft in Wien. 1874. — 4. köt. 153. lap. —V irchow. Gesamm. Abliandl. e. m. 76 lap. — Baer. Makrocepha- len der Krym. e. m. 73 lap. — Welcker. Wachsthum e. m. 118 lap. XIII. tábla és 122 lap. XIV—XVI. tábla. 2) Welcker. Zwei Difformitäten. e. m. 7. lap. *) Egészen hasonló Zuckerkandl e. m. 1. ábrájához, csak hogy ez utóbbi nem microceph al. A. M. T. AKAD. ÉVKÖNYVEI XIV. KÖT. VII. D. 11
