Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
EMBERI KOPONYAISME, 77 ősi sirokban, és ősrégi temetők felhányása alkalmával; igy Ackermann I. Y. által Haruhalmban, Salisburynál Angolhonban, az angolszász temetőben ; Ecker A. által Mainz és Alzey közt Niederolm mellett, továbbá Davis B. által Chesauxnál Lausaniában és Gosse A. által Riquiernél Savoyá- ban régi frank silókban; Troyen F. által Aaraunál, továbbá Gosse A. és H. J. által Géninél Helvetiában ősteuton sirokban; Meyer K. és Baer K. E. által Kertschnél Krim félszigeten Oroszhonban; sőt Alsó-Ausztriában is találtatott kettő, s pedig az első 1820-ban gróf Breun er A. által Feuersbrunnban, Grafenegg közelében a Mannhards hegy környékén, a második 1846-ban Müller D. által Atzgersdorfban (II. tábla 1 ábra) a bécsi erdő területén. Ezen elősorolt mesterséges macrocephal koponyák Davis B., Ecker A. Mandach D., Gosse A. és H. J., Meyer K., Baer K. E., Retzius A., és Fitzinger J. L. által leírattak1), lerajzoltattak és föszlenyomatokban az egész világra szétküldettek. Az Alsó-Ausztriában talált két macrocephal koponyát Retzius A. és Fitzinger J. L. avar koponyáknak állították ') s azzal igyekeztek állításaikat bebizonyítani, hogy az avarok a két említett helyről 7 91-ben űzettek ki N a g y Károly császár által; továbbá, hogy még most is több példányban létezik a különféle múzeumokban oly érem, mely állítólag Aquilejának a hunn király, Attila által történt lerombolása emlékére veretett, melyen Attila mellképe látható, még pedig tökéletesen müleges macrocephal fejjel föltüntetve. — Ez érmeken 441. vagy 451. évszám látható, de nem római, hanem arabs számokkal, noha az arab számok csak a XIV. században jöttek használatba. Ez, valamint az érmek egész kinézése olasz eredetre mutat, s nem egyebek, mint 1000 évvel későbben vert gíínyérmek, mire azon körülmény is utal, hogy rajtok Attila a lehető legJ) Davis. Crania Britannica. e. m. I. Decade. 1856. Cap. IV. »Distorsion of the skull«. Harnhalmi Macrocephal —E c k er A. Skelet eines Makrocephalen. Arch. f. Anthrop. v. Ecker. 1866.1. Fűz. 751. — Gosse A. Essai sur les déformations artificielles du crane. Paris. 1855. II. tábla, 1. ábra. — Gosse H. J. fils: Suite á la notice sur d’anciens cimetiéres trouvées en Savoie, et dans le Canton Généve. Mém. de la soc. d’histoire et d’archeologie. Généve 1857. — pl. 1. — ßütiiney er und H i s. Crania helvetica. e. m. 60. lap. »von Mandach beschrieben« 60 lap, azzal a megjegyzéssel »Hunnen? Schädel, ausgegrahen über Biberstein, einem Dorfe bei Aarau auf dem sogenannten Hunnenberge bei Solothurn.« lerajzolva e czimü füzetben : »Besondere Schädelformen, Beiair, Altes Grab. Troyonsche Sammlung. — Rathke H. Über die Makro- c.ephalie bei Kertsch in der Krimm. Müller’s Arch. 1843. — 413. lap. — M e y e-r K. Beschreibung eines bei Kertsch in der Halbinsel Krimm aufgefundenen Stirnbeines eines Makrocephalen. Müller’s Arch. 1850.— 510.1. XIV. tábla, 1. és 2. ábra. — B a e r K. E. v. Die Makrocephalen im Boden der Krym und Oesterreich. Mém. de l’Acad. imp. de St. Petersbourg. 1860. — Lerajzolva: Arch. f. Anthrop. 1866. 1. Füzet, 78. lap. 24. ábra. A legfurcsább koponyaalakulás, a mi csak gondolható — Retzius A. Hornschuch’s Arch. Skandinavischer Beiträge für Naturgeschichte. 1844. 1. köt. 149. lap. — Fit zinger J. L. Über die Schädel der Avarén. 1853. — 2. és 7. lap. I. és II. tábla.-) Retzius A. Vetenscaps-Academiens-Hadlingar. Stockholm. 1844. — Fitzinger e. m. és h.
