Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
38 LENHOSSÉK JÓZSEF A koponyaboltozaton, az anthropologusokra nézve következő pontok birnak fontossággal: a homlokcsonton a felső szemgödri szélek, melyek néha tetemesen előre dudorodnak (24. lap) és az ezek fölött létező, az orrgyök felé irányult emelkedésektől, a helytelenül úgy nevezett szemöldivektől — arcus superciliares — jól megktilönbeztetendők*); továbbá a két oldali homlokdombok — tubera frontalia —, mint azon helyek központi nyoma, honnét az első csontlerakodás kezdődött. A homlokdombok felnőttek koponyáin gyakran alig jelzettek és öregebb korban épen nem is láthatók, mert az aggkori csontfelszivódás épen azon helyeken kezdődik, hol az első csontlerakodás történt; itt tehát nem csontemelkedéseket képeznek, hanem csak a megvékonyodott homlokfal elődudoro- dásait, mint arra Hyrtl J. is figyelmetessé tesz azon helyes megjegyzése által, »hogy azok áteső fényben áttetszők« '). Figyelembe veendő még mind kétoldalt, a járomnyulvány hátsó szélétől kiinduló érdes vonal, mely a homlokot határolja és mint félkörös vonal — linea semicircularis — a falcsonton keresztül a lambda varrány közelében végződik**). Hyrtl J. kimutatta, hogy e félkörős vonal gyakran kettős és a koponyaboltozat alakjára bizonyos befolyást gyakorol2); ilyen esetekben csak a felső félkörős vonal bir az anthropologusokra nézve érdekkel. Végre azon bemélyedés, mely a homlokcsont járomnyulványa mögött kezdődik, az ikcsont nagy szárnyának halántékifelszine és halántékcsont pikkelye által kiegészit- tetik, s melyet a halánték és járomcsontból kiinduló halánték- vagy járomív — arcus temporalis vagy zygomaticus — hidal keresztül, az u. n. halánték árok érdemel említést. Minél keskenyebb a halánték árok, annál erősebben van azon félkörös vonal kifejezve, mely a homlokot oldalvást határolja, mig széles és gömbölyű homlokuaknál ez folytatólagos gömbölyödéssel megy át a halántékba. A falcsontokon a faldudorok — tubera parietalia — láthatók, melyek szintén első csontosodási pontok voltak, némelykor alig észrevehetők, és aggkorban egészen hiányoznak, mivel ugyan azon sorsban részesülnek, mint a fenn említett homlokdombok. A halántékcsontokon a járomiv gyöke fölött a pikkelynek kisebb vagy nagyobb fokú kidomborodása (14. lap), alatta és mögötte pedig a külhalljárat — meatus auditorius externus — csontos széle veendő figyelembe s e mögött ismét a csecsnyujtvány — processus mastoideus —***). A nyakszirten a nyakszirtpikkely domborodása vehető észre, mely néha *) A szemöldök hajzata a külhőrliöz tartozik és azzal a csontos szemöldivek, — melyek egy bőrizom az u. n. szemöldreditő — m. corrugator superciliorum — eredésére szolgálnak, — épen semmi viszonyban nincsenek. ]) Hyrtl. Topogr. Anat. e. m. 1. köt. 51. lap. **) A legyezőszerű halántékizom — m. temporalis — eredetére. s) Hyrtl J. Über die doppelten Schläfenlinien der Menschenschädel und ihr Verhältniss zur Form der Hirnschale. XXII. köt. der Denkschrift, d. kais. Akad. d. Wissensch. in Wien. 1871. mit 3. Taf. — 3. lap. ***) A fejbiezczentő izom — m. nictitator — tapadására.
