Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
30 LENHOSSÉK JÓZSEF W elcker H. mondja: Marburgban a legtudósabb tanár; Gauss a nagy csillagász Göttingában, 1-ső Napoleon *). Microcephalok valának : Scipio Africanus, Cicero, Cromwell, Paracelsus*), Meckel F. a szülészet és sebészet tanára Hallban, ifjabb Meckel J. F. és Tiedemann F. nagy bonczárok, Humbold V. tudós, Sándornak fivére2) s. a. t. A fejhányad értékének kikutatására az általam 132 élőn tett mérés közül — VIII. számtábla — csak 122 vétetett igénybe, mert a köztük előforduló 1 rutén és 1 román az illető nemzetiségi táblákba lettek beosztva**); továbbá 6-an, kik külföldön születtek***), szintén az illető nemzetiségi táblázatokba X. számtábla. 3. és 6. sz. — vannak áttéve****). A 122 között előfordul: 1 macrocephal, tehát .........................0*82 % ; 3 7 mesocephal, » .........................30‘32°/0 és 8 4 microcephal, » ..........................68‘8(3°0. Az összes fejhányadok középértéke: 8'0.; a legkisebb fejhányad 6‘9, a legnagyobb pedig 9'5; közöttük az ingadozás tehát 2'6-et tesz. Quetelet A., Langer K. és Welcker H. azon észlelete3), hogy alacsony emberek nagy fejjel, magas emberek ellenben kis fejjel birnak, mint a XIII. számtáblából látható, átalánosságban helyesnek bizonyult be. Mind ezen adatoknál azonban nem kell szem elől téveszteni, hogy a fejhányad mekkoraságára nem mindig az agykoponya mellső magassága, hanem a nagyon is változékony és gyakran jelentékeny hosszú arcz bir lényeges befolyással. ’) Q. C u r t, i i R u f i. De rebus Alexandri magni história superstes. Recensuit Cliristophorus Cellarius cum notis Christiani Schoetgenii. Lipsiae et Regiomontani 1765. 12-mo. — C a r u s Atlas der Cranioscopie e. m. I. Tábla. — Welcker H. Ueber zwei seltenere Difformitäten des menschlichen Schädels. Scaphocephalus und Trigonocephalus. Halle. 1863. — 14. lap és köv. *) Neve Höchen er Fülöp vala, de magát Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus Paracelsus ab Hohenhei m-nak irta ; korának legnagyobb nyegléje de egyúttal leg- nagy°bb jóltevöje az orvostannak, minthogy ő törte meg az évszázadokon át meggyökerezett Galenus- és Avicennában való vak hitet és igy az orvostan legnagyobb reformátorává lett. (C. Sprengel. Versuch einer pragmatischen Geschichte der Arzneikunde. 5. Bd. Halle. 1800 —1803. — 3 kötet. 335. lap és a köv.). !) H a s c 1) k e Gehirn, e. m. 58. lap. —H y r 11. Topogr. Anat. e. m. 10. lap. — Welcker Wachsthum stb. e. m. és h. *•*) A rutén 30. és a román 88. szám alatt. ***) 14., 32., 55., 92., 123. és 127. számok alatt. ****) A nemzetiségek szerinti felosztásnál csakis a születéshely szolgált előttem irányadóul. A Sémita eredetűeket azonban a magyaroktól nem választhattam el, mivel ezek közül csak igen kevésnek eredetéről van biztos tudomásom. 3) Quetelet A. Anthropométrie, ou Mesure des diftérentes facultés de l'homme. Bruxelles. 1870. Arch. f. Anthrop. 5 köt. Referat. 457. lap. — Langer K. Über das Wachsthum des menschlichen Skeletes mit Bezug auf den Riesen. Wien 1871. — Welcker Wachsthum. e. m. 33. lap.
