Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Embertan - Antrhopologia
emberi KOPONYAISME. 21 Sch a a ff hausen H. az ősvilági csontokban, névszerint az ursus spelaeuséban még kövtilt vérsejtek jelenlétét is bebizonyította*). Miután a koponyaboltozat általános körvonalaiban az agyhoz idomul, azért az emberi koponya, mint még Vogt K. is megengedi ’), az által tűnik ki, hogy annak mellső része vagyis a homlok, a homlokagy nagyobb kifejlődése következtében minden embernél, bármely fajhoz tartozzék is, az arcz fölé tolódik; mig majmoknál a homlokagy kis fokú kitejlődöttsége folytán az alacsony homlok a szemöldök mögött majd igen harántul hátfelé irányul — Cercopithecus sabaeus, Cebus apella és capucinus —, majd lépcsőzetesen kezdődik és azután rézsut hátfelé hajolni kénytelen — Cynocephalus sphinx és Mormon, Gorilla. — Mig tehát embernél a koponya és az arcz egymás fölött következnek, sőt előbbi az utóbbi elé is tolódik, majomnál az arcz és agykoponya egymásután következnek s pedig oly jelentékeny módon, hogy Vogt K. szerint Chimpanse- nál a szernür felső falának koponyaüri felületéből a mellső agy csak a hátsó harmadot borítja, Gorillánál pedig épen semmit3). Még az idétlen hemicephaloknál is a szemnek ezen fala szintén a homlokagy által teljesen fedetik, miből következik, hogy — mint Bastian A. mondja, — valamely koponya az általános alaksorozatban annál magasabban áll, minél túlnyomóbb az agykoponya az arczkoponya felett'). Ezen koponyaalakulás folytán, hogy I h e r i ng H. szavaival éljek : »a legmagasabb majoméslegalsó emberközt nagyobb a hézag, mint a legalsó és legmagasabb ember közt« j. Az anthropologusok ugyanis legmagasabb majom alatt a Chimpanse-ot, — a legkedvezőtlenebb koponya viszonyokat feltüntető emberek alatt pedig a műveltség legalsó fokán álló ausztráliaiakat értik, — noha részemről majmok közt a Cebus apellá-nál arány lag kedvezőbb koponya-alakulásra akadtam,mint a Chimpanse-nál. Az elősorolt tényeket annyival is inkább kiemelendőknek vélem, mivel Haeckel E. az embert eredetileg a farkatlan catarrhinus félmaj moktól származtatja le ; továbbá Darwin Cli., a legnagyobb természetbúvárok egyike, előbbi tartózkodó álláspontjával felhagyván, nyíltan ezen állítással lép fel: » The man is descended from a hairy quadruped, furnished with a tail and pointed ears, probably arboreal in its habits. — From some apelike creature;« azaz: az ember egy szőrös, farkkal bíró, hegyes fülű, négylábú állattól származik. — Valószínűleg fákon élt, s majomféle teremtmény vala.') 2 3 4 5 6 ’) Schaaffhausen H. Globules du sang fossiles.Mortillet Matériaux 2. Année. Avril. 1860.— 363. lap. 2) V o g t. Mikrocephaleu oder Affenmenschen, e. m. 167 lap. 3) Vogt e. m. 14 lap. — Owen. Orang-Utang, e. m. 17 lap. 4) Bastian A. Das Beständige in den Menschenrassen. Berlin. 1868. — 11. lap. 5) Ihering H. v. Über das Wesen der Prognathie und ihr Verhältniss zur Schädelbasis. Arch. f. Anthr. v. Ecker. 5. köt. 1872. — 403. lap. 6) Haeckel E. Über Entstehung und den Stammbaum des Menschengeschlechtes. Berlin,
