Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - I. Gerincvelő
18 nek felelnek meg. A kisebb idegsejtek felszíne síma, a nagyobbaké ellenben cafrangos, szakadozott, egyenetlen, gyakran hurok szerűen a sejtbe visszatérő, fonalszerű, fibrillaris szerkezetű nyúlványokkal ellátott : ablakos sejtek, cellulae fenestratae ; ilyen — a kötőszöveti tokon belül maradó — hurkok az idegnyúlvány kezdeti részén is előfordulhatnak. A cafrangok és hurkok közti területeket amphicyták foglalják el, s nem valószínűtlen, bár positiv adatunk erre nincs, hogy az idegsejt felszínének vázolt egyenetlenségeit az amphicyták burjánzása, vagy legalább is valamelyes izgató hatása okozza. Néha olyan erős ez a „fenestra- tio“, hogy magából a sejtből éppen csak a magot környező középső rész marad meg. Sajátszerű tünemény, hogy a sejtből gyakran egy vagy több finom fonalszerű fibrillaris képződmény nő ki, amely a tokon áthatolva, annak néha a folytatásától behüvelyezve, az interstitialis kötőszövetbe burjánzik s abban egy csaknem kisebb sejtnyi plasmabunkóval végződik’. Különössége végül a csigolyaközti dúcok sejtjeinek, de csak a nagyobbaknak, hogy nyúlványuk mindjárt a kezdetén kisebb-nagyobb mértékben gomolyaggá csavarodik fel : glomerulus initialis ; a gomolyag hurkokat alkothat, amelyek-néha az egész sejtet körülövezik, sőt dús fonattal valósággal körülhálózzák. Mind e sajátszerűségek physiologiai jelentősége rejtvény előttünk. A dúcsejtek belső szerkezetét a sűrű hálózatból álló neuro- fibrillaris váz s a tigroidnak egyenletes, egyes sejtekben finomabb, másokban durvább szemcsékben való elrendeződése jellemzi. A nagyobb sejtek felszínén tigroidnélküli, homogén plasmaréteget látunk, s ilyen lehet közvetlenül a mag körül is. A hátulsó gyökerek viselkedése a gerincvelőben. A hátulsó gyökerek rostjai a sulcus lateralis posteriorban nyomulnak a gerincvelőbe, szigorúan egyszerű hosszanti sorban. Intramedullaris folytatásaik alkotják a hátulsó kötegek legnagyobb részét ; ezekkel az exogen rostokkal szemben csak elenyésző csekély szerepük van a hátulsó kötegek felépítésében a hátulsó szarvak kötégsejtjeiből eredő endogen rostoknak. Az érző gyökerek rostjai, a gerincvelőbe érve, csakhamar felosztanak Y-alakban fel- és leszálló ágra (bifurcatio sensitiva). A leszálló ág sokkal rövidebb a felszállónál : némelyek szerint már 2—3 cmnyi lefutás után a szürkeállományba hajlik be s ennek sejtjei közt végződik, mások szerint vannak hosszabb le-
