Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Peripheriás idegrendszer - Agyidegek
158 csont elülső felszínére jut ; itt a Gasser-dúc alatt a sulcus nervi petrosi superficialisban a foramen lacerum felé veszi útját, a dórától fedve, miközben anastomosál a nerv. glossopharyngeus- lól jövő nervus petrosus superficialis minorral. Tovább azután áthatol a lingula sphenoidalistóí s az artéria carotis internától oldalt a foramen lacerumot kitöltő porcogón ífibrocartilago basa- lis) s a canalis pterygoideusba tér be, de nem egyedül, hanem a sympathicuseredésű, a plexus caroticus internusból jövő nervus petrosus profundussal együtt ; a két ideget együttvéve nervus canalis pterygoidei s. nervus Vidianus1 néven foglaljuk össze. A nervus Vidianus a csatornában nyílirányban halad előre s a dúcba hátulról ereszkedik. A nervus petrosus superficialis major erős velöhüvelyű rostokból áll. Valamennyien a ganglion sphenopalatinumban, a sejtek körül végződnek. Mint praeganglionaris rostok a ramus com- municans alkusnak felelnek meg. A ganglion postganglionaris rostjai csaknem mind velőtlenek. A dúcból kilépő perifériás ágak három irányban térnek szét. Egy részük a könnymirígyhez megy a következő összeköttetéseken keresztül : nervi sphenopalatini, nervus maxillaris, nervus zygömaticus, ramus anastomoticus cum nervo lacrimali ; ezek a könnymirigy secretorius rostjai. A másik két út a nervi nasales posteriores és nervi palatini pályájában az orrgarat-iireg s a kemény és lágyszájpad nyálkamiri- gyeihez vezet; ezek is a ganglion sphenopalatinumból erednek. Az említett idegek azonban kevertek ; nemcsak a ganglionból eredő velőtlen postganglionaris elválasztó rostokat tartalmazzák, hanem, bár csekélyebb számban, közvetlenül a nerv. maxillaris- ból eredő velős érző rostokat is. Ezért tartjuk helytelennek azt a beállíttást, hogy a hátulsó orr- és a szájpadidegek a ganglion sphenopalatinum ágai. A ganglion sphenopalatinumnak érző és sympathiás „gyökere“ is van. Amazt a nervus maxillaristól jövő kettős nervus sphenopalatinus, ezt a nervus Vidianus autonom-eredésü, velőtlen rostú componense, a nervus petrosus profundus képviseli. Hogy e két gyökér rostjainak van-e valami közük a dúc sejtjeihez, azt nem tudjuk, de az kétségtelen, hogy a ganglion főgyökere a radix motoria, vagyis a nervus petrosus superficialis major. A dúc ennek a praeganglionaris rostjai elé helyezett mo- torius ganglion. 1 Guidi Guido, Párizsban élő olasz anatómus, t 1569, talinosítva Vidus Vidius.
