Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Az orr és az orrüreg
71 szemmel alig látható, működésnélküli ; a csatorna »hámja már csak közönséges hengerhám, érzéksejtek nélkül. Még az embryóban, sőt Read szerint (1908) az újszülöttben is a szagló- ideg egy ágát lehet a szervhez követni, később ennek már nyoma sincs. A Jacobson-szerv legjellemzőbb csökevényes szervünk. Alsó fal. Az orrüreg fenekét a kemény-szájpad alkotja. Ennek mindegyik fele külön-külön jobbról balra kivájt. Az embryón a canalis incisivus mint nyílt csatorna van meg, a fejlődés során e csatorna az emberen idegekkel, erekkel, kötőszövettel telik meg s már csak az áztatott csonton látható nyílt csatorna alakjában ; nem marad meg belőle egyéb, mint a hámnak egészen apró, tűszúrásnyi, tölesérszerü páros bemélyedése az orrüreg fenekén, 2.—2.5 cm-nyire az orrlik hátulsó szélétől. A szájüreg felőli végén is megmarad valami belőle. Nagy ritkaság, hogy a csatorna egész terjedelmében nyitva marad. Telő. Az orrüreg tetejét, fornix nasi, a rostacsont lamina cribrosája alkotja. Finom likacskáin a szaglórostok haladnak keresztül. Ez a koponyaalap leggyengébb helye ; áttörésével az orrüregbe nyomult pálcaalakú test megsértheti az agyvelőt. Elülső fal. Az orrüreget előfelé az orrcsontok s lejebb az § orr porcogói zárják el. Minthogy az orrhát rézsútosan halad, egyúttal félig-meddig a felső fala is az orrüreg elülső részének. Hátulsó fal. Az orrüregnek csak a felső felében van hátulsó fala, alsó felében ezt a hátulsó orrnyílások, choanae, helyettesítik. A hátulsó falat az ékcsont testének függélyes állású elülső oldala alkotja, mely felül a rostacsont rostalemezével derékszögben találkozik s vele a recessus sphenoethmoidalist fogja közre, alul ugyancsak derékszögben megy át az ékcsont testének alsó, már félig-meddig a garat tetejét alkotó felszínébe. Az utóbbi átmenet helye a promontorium sphenoidale. A recessus sphenoethmoidalis alatt nyílnak az orrüregbe az ékcsont elülső oldalán az ékcsonti öblök. Oldalsó fal. Az orrüreg lateralis fala a legbonyolultabb valamennyi közt. Hat csont vesz részt az összetételében, mint azt az I. 240. oldalon elmondottuk ; a nyálkahártya azonban egységesen vonja be a csontok e complexumát s eltünteti határaikat. Legfeltűnőbb részei e falzatnak az orrkagylók, conchae nasales, hosszúkás, kagylóalakúan görbült kiemelkedések. Vázukat vékony, törékeny, érdes felszínű, gyakran levegőtartalmú sejtektől putfadt csontlemez alkotja : közülök a felső s a kö
