Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Az orr és az orrüreg
\ zépső a rosfcacsonthoz tartozik, az alsó önálló csont, os turbinatum. E csontlemezeket vastag, erekben bővelkedő submucosa és nyálkahártya vonja be. Elülső végükkel a kagylók nem érnek az orr hátának belső felszínéig, s így itt sima, szabad terület marad szabadon, a carina nasi, mely az orrlikak felől a rostacsont lamina cribrosájához vezet. Hátul sem érnek a kagylók egészen a choanák kissé kiemelkedő széléig, a „choanabolto- zat“-ig, plica nasopharyngea, de itt a fenmaradó köz csak néhány milliméternyi. A felső kagyló, concha superior, legkisebb a három közül ; nem áll sagittalisan, mint a másik kettő, hanem tapadásvonala és szabad széle ferdén halad az angulus spheno-ethmoidalis előtt előlről-felülről hátra-lefelé. Domború felszínén az esetek többségében — Zuckerkandl szerint 80%-ban — a kagyló szabad szélével párhuzamos barázda húzódik ; ez két részre osztja a kagylót, a felső részt concha suprema-nak (s. Santoriniana) nevezik. A kagyló alatti keskeny résbe, vagyis a felső orrjáratba, meatus nasi superior, nyílnak 1—2 likkal a hátulsó rostasejtek, a kagyló felett és mögött, a recessus spherio-ethmoidalisba, szá- jadzik kerek nyílással : ostium sphenoidale, az ékcsont elülső felszínén az ékcsonti öböl. A nyálkahártya diaphragmaszerűen ^ . szűkíti e nyílást ; a csonton tágasabb az. A középső orrkagyló már sagittalisan áll. Legszélesebb a közepén, hátul megvékonyodva végződik, elől azonban mintha hossztengelyére függélyesen ollóval le volna vágva ; ezáltal 10— 12 mm magas merőleges elülső széle keletkezik. E szél legmagasabb pontjától a carina nasi területén gyenge léc húzódik ívben előre és lefelé : az agger nasi (agger = gát). Mihálkovics szerint (1896) utolsó maradványa ez az emlősökön erősen fejlett, s még a majmokon is meglevő elülső kagylónak (concha násoturbina- lis). Az agger határolja előfelé a középső orr járat széles tornácát, atrium meatus nasi medii. A középső orrkagyló tapadása megtört vonal : elülső rövi- debb rézsútosan felszálló s hátulsó hosszabb lejtősen hátraeső részből áll. A két rész határán van a középső orrjárat, meatus nasi medius legmagasabb pontja ; az oxrjárat itt valóságos zugot alkot. Killian (1896) ezt recessus frontalis-nak nevezte el, mert közvetlenül alatta nyílik a homloköböl. A középső orrjárat körtealakú, szélesebb része elől van s ez éles határ nélkül megy át a már az orrjáraton kívül eső átriumba. Legtágabb pontja a már említett recessus frontalis színvonalán van ; innen előfelé gyorsan, hátrafelé lassan keskenyedik. A meatus medius terű 72
