Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Nyálmirigyek
30 ról felhajlóból. Az arci rész felső harmadából már mint egységes vezeték lép elő s azután kb. 1.5 cm-rel a járomív alatt halad vízszintesen a muse, masseteren mint fehéres, lelapult, elég erősfalú, 3 mm vastag cső. A masseter elülső szélét, illetőleg az ez elé nyomuló Bichat-féle zsírpamatot megkerülve a musc. buccinatorra helyezkedik s ezt rövid haladás után a 2. felső záp- fog nyaka magasságában átfúrja s a vestibulum orisba nyílik. Lefutását a Hyrtl-féle vonal, vagyis az incisura intertragicát a sulcus nasolabialis közepével összekötő egyenes jellemzi legjobban. Nem ritkaság, hogy a mirigy előtt kis levált mirigyrészlet, parotis accessoria, csatlakozik a Stenon-vezetékhez felülről. Szájadzása a szájüreg felől tekintve pontszerű, tűszúrásnyi lik, egyéb rendesen nem látható e helyen, ritkább eset, hogy a nyílás kis kiemelkedés, papilla salivalis buccalis tetején van. A parotis nyála rágás közben nagyobb mennyiségben ürül, mint különben, nemcsak az evéssel kapcsolatos erősebb elválasztás miatt, hanem az összehúzódó rágóizmok mechanikai hatása folytán is. Ereit a fültőmirigy a benne futó ágak részéről kapja, érzőidegeit a n. auriculotemporalis, n. auricularis magnus (plexus cervicalis) s a n. sympathicus, elválasztó idegeit a nerv, glossopharyngeus (9. agyideg) szolgáltatja. Az utóbbi ideg rostjai a következő úton jutnak a mirigybe : nervus és plexus tympanicus, n. petr. superf. minor, ganglion oticum, n. auriculotemporalis. 2. Állkapocsalatti mirigy. Az állkapocsalatti mirigy, glandula submandibularis1 még V3 akkora sincs, mint a fültőmirigy ; súlya csak 7—8 g. Külseje olyan, mint a parotisé, felszíne lebenykés, színe az élőn rózsaszín, a holttesten szürkés-sárga. Az állkapocs teste mögött a nyak felső részén helyezkedik el, igen lesoványodott egyéneken ki is emeli itt kissé a bőrt. A trigonum submandibulareban foglal helyet, vagyis abban a háromszögben, amelyet a musc. digastricus mandibulae két hasa, illetőleg a hátulsó hassal együtt haladó musc. stylohoideus fog közre az alsó állkapocs testével. E háromszöget teljesen kitölti, sőt igen gyakori eset, hogy lefelé a határain túlterjed s elfedi nemcsak a digastricus 1 Az állkapocs régebbi neve maxilla inferior, ebből érthető, hogy a mirigyet azelőtt gl. submaxillarisnak nevezték. Némelyek még ma is így nevezik.
