Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
199 számúak, mert ismeretes a tiidő belső szövetének csaknem teljes érzéketlensége. Ebből érthető, hogy a tüdőszövet nagyfokú pusztulása is alig okoz fájdalmat. A pleura alatt a tüdő felszínén velőshüvelyű idegrostokat lehet kimutatni, Vater-—Pacini- és Golgi—Mazzoni-féle testekkel, számos szabad idegvégződés mellett. Festék. A tüdő pigmentuma a belélegzett levegőből jut a tüdő szövetébe, ahonnan, mint tudjuk, a nyirokerek elviszik a bronchialis nyirokcsomókba is. Leginkább koromból, kisebb mennyiségben szervetlen porból áll. A festék főkép az interlobularis sövényekben rakódik le durva göröngyök alakjában, amelyek nyílván vándorsejtek közreműködésével jutottak oda, de az alveolusok falzatában is találunk festéket, részben a hámsejtekben, részben a hám alatt, ágas-bogas alakzatok képében. Mellhártya. A mellhártya, pleura, a nagy savós hártyák egyike. Páros tömlőt alkot a mellkasban ; a jobb és bal mellhártyatömlő a mediastinum1 anteriust, a szívet és a mediastinum posteriust fogja közre. Fali és zsigeri lemezből áll, a két lemez közt van a hasadékszerű zárt pleuraüreg, cavum pleurae, melyben az érintkező felszíneket parányi savós nedvesség, liquor pleurae, tartja sikamlósán. A mellhártyaüreg a nagy testüreg, coeloma, egyik része. Eleinte, az igen fiatal embryón közös üreget alkot a hashártya és szívburok üregével s ezektől csak másodlagosan különül el. Csak „virtuális“ rés, vagyis az üreget határoló pleuralemezek mindenütt közvetlenül érintkeznek egymással : csak kóros vi szonyok közt keletkezik igazi iireg közöttük, ha t. i. folyadék helyezkedik közéjük : savó (hydrothorax, exsudatum vagy transsudation pleuriticum), gennyedtség (empyema vagy pyothorax), vér (haemothorax), vagy levegő (pneumothorax). Az ép pleura üvegszerüen áttetsző, az alatta levő szervek és képződmények áttűnnek rajta. A fali lemez három részből áll : bordái, rekeszi és mediastinalis mellhártyából. A bordái mellhártya, pleura costalis, a bordák és a bordaközök belső felszínét vonja be s reáhúzódik különösen jobb1 Spigelius használta e szót először ilyen jelentésben (quod per medium stat in thorace) : a régi latin nyelvben mediastinus alacsonyrendií munkát végző szolga volt.
