Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
196 szerűen a tüdő felszíne felé irányulva ; végső ágaik már cáak mikroszkóppal láthatók. A bronchiolusokat is csillangós hám béleli. Ürteriiket a szövettani készítményen a zsugorodás folytán rendesen csillag- alakúnak látjuk. A hám alatt finom basalis hártya s ez alatt a nyálkahártya kötőszöveti rétege van, ezt hálózatos simaizom - réteg környezi, teljes gyűrű alakjában s végül porcogót találunk, de már nem szabályos C-alakú félgyűrüt, hanem csak szabálytalan kisebb lemezeket. A porcogok egyrésze nem hyalin, hanem rugalmas porcogó. Amíg porcogó van, addig nyálka- mirigyeket is találunk, részben a porcogótói befelé, részben a küloldalán. Az 1 mm-nél szűkebb bronchiolusokban már nincs porcogó, s a nyálkamirigvek is elmaradoznak, ellenben a sima- izomzat még tovább folytatódik. Az egész bronchiolust kívül kötőszöveti rostos adventitia veszi körül. Minden bronchiolus végül egy-egy lebenykébe tér be, a kúpalakú lebenykének a hilus felé fordult csúcsán. A lebenykék 2—3 mm átmérőjűek, köztük interstitialis kötőszövet van, melyben sok pigmenten kívül simaizomsejtek is találhatók, éppúgy, mint a tüdő felszínén a pleura alatt. A lobulusba a kis bronchiolus 0.5 mm átmérővel nyomul : benne azonnal eloszlik több kisebb, 0.4 mm átmérőjű ágra, a bronchiolus respiratorius- s. alveoliferus-okra. Ezek 1.5—3 mm hosszú csövek. A nevük arra utal, hogy falzatuk már helyenként, de még nem mindenütt, kis kitüremkedéseket, alveo- /us-okat tüntet fel. A cső kezdetén csak egy ilyen alveolus jelenik meg, szemben azzal az oldallal, amelyhez az art. pulmona- lisnak a bronchiolust kísérő ága fekszik hozzá, distalisabban mind több alveolus látható' a bronchioluson, de ezek még mindig nem alkotnak összefüggő sorozatot. A falzatot, az alveolusoktól eltekintve, csillangók nélküli hám borítja, még pedig eleinte magasabb, distalisabban alacsonyabb s végül egészen lapos hám. Mirigyek már nincsenek, de a simaizomzat ide is követhető ; hálózatos elrendeződésű, az alveolusok e hálózat hézagjain nyomulnak keresztül. A bronchiolus respiratoriusok tovább oszolnak fokozatosan 5—7 ágra, s ezek az ágak képviselik a csatornarendszer utolsó szakaszát, végkamráját, a ductus alveolarist. Ez tágabb átmérőjű az előző csatomarészleteknél. A bronchiolus respiratorius oszlási helyén egyes szerzők tágulaiot írtak le (atrium), de az újabb vizsgálatok ennek a jelenlétét nem tudták megerősíteni, ellenben a ductus alveolarison igen gyakran, bár nem állan-
