Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
197 dóaii, látjuk űrterének fokozatos tágulását a peripheriás vége felé, amit infundibulumnak neveznek (némelyek Rossignol-lal, 1847, az egész ductus alveolarist infundibulumnak, tölcsérnek nevezik). A ductus alveolaris oldalfalain elejétől végig szorosan egymásmellé sorakoznak, mint bogyószerü kitüremkedések, a lég- hólyagocskák, alveoli. Számuk Ogawa szerint (1920) egy-egv ductus alveolarisban átlag 11, Willson szerint (1922) 17. Átlag 0.1 mm átmérőjű hólyagszerű bemélyedések, amelyek kerek nyílás által közlekednek a ductus alveolaris űrterével. Az alveo- lusokat egymástól igen keskeny sövények, septa alveolaria, választják el. A sövények szabad szélei ajakszerűen megvastagodottak, amit a simaizomsejtek és rugalmas rostok megerősödése okoz. Magasabb korban e sövényeken állítólag élesszélű kerek nyílások (pórusok) támadnak, amelyek útján a szomszédos léghólyagocskák közlekednek egymással, de némelyek tagadják, hogy e pórusok, ha egyáltalában jelen vannak, normalis képződményeknek minősíthetők. A léghólyagocskák belsejét respiratorius hám fedi. Ez kétféle sejtekből áll : a kiemelkedő ércapillarisok közti bemélyedésekben apró, magtartalmú sejtek halmazaiból, az erek domborulatán nagy, magnélküli lemezekből. A hám alatt rendkívül vékony, szerkezetnélküli membrana basalist találunk, s ez alatt terül el a tüdőverőér ágainak eloszlásából keletkező igen sűrű hajszálérhálózat. Az ereket összesen csak 1 μ vastag réteg borítja. A hálózat oly sűrű, hogy hézagjai keskenyebbek a hajszálerek átmérőjénél ; ez a szervezed legsűrűbb capillaris recéje. Az alveolus tulajdonképeni falzatát rugalmas rostok alkotják. E rostoknak kétféle hálózata van az alveolus falában : egy finomabb, mely az erekkel érkezik a ductus alveolarishoz s a hajszálereket odarögzíti a membrana basalishoz, s egy durvább, mely a bronchiolusok rugalmas rostjainak a folytatása ; az iitóbbi az alveolusok falát laza rácsozattal hálózza körül s a septum alveolarék szabad szélében erősebb köralakú rendszert alkot (Orsós, 1907). A ductus alveolaris falzatában sem hiányzik a simaizomzat, de csak az alveolusok közti sövényekben van meg, laza, kevés sejtből álló hálózatszerű elrendeződéssel. Magukon az alveolusokon nincs sima izom. A tüdőben igen jelentékeny mennyiségű a simaizomzat ; növeli ez tónusával a tüdő rugalmasságát. Ennek az izomzatnak a görcse okozza az asthma bronchiale nevű megbetegedést.
