Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
195 szélét érinti, a bimbó- vagy mamillaris vonalban a 6. borda alsó szélét, az elülső hónaljvonalban a 7. bordát s a középsőben a 8. bordát, a lapockavonalban a 9. borda alsó szélét s végül a gerincoszlopot a 11. mellcsigolya tövisnyúlványának magasságában éji el : e vonal elől kissé rézsútosan leszáll, oldalt és hátul meglehetősen vízszintesen halad. A jobb tüdő hátulsó függélyes határa inkább megközelíti a középvonalat, mint a bal tüdőé. Az incisura interlobaris hátul a 3. borda magasságában indul el, ami kb. a spina scapulae medialis végének felel meg. A hónaljárokban az incisura a 4. bordát keresztezi s előre és lefelé kanyarodva a tüdő alsó szélét ott éri el (a linea mamilla- ristól kissé medialisan), ahol a 6. borda csontja a porcogójába megy át. A hátulsó hónalj vonalban kezdődik jobboldalt a középső tüdőkarélyt felül elhatároló másodlagos bemetszés, s a 4. borda alsó szélét követve csaknem vízszintesen halad a szegycsontig. A tüdő belső szerkezete. A tüdő szerkezeti typusa a mirigyekével egyezik. A bronchusokból kiinduló, mind dúsabban elágazó, száraz bokorhoz hasonlóan szétterjedő csőrendszerből áll, melynek csak legvégső, apró bogyószerű kitüremkedésekkel ellátott részletei teljesítik a tüdő tulajdonképeni feladatát, a re- spiratiós gázcserét ; a hatalmas ágrendszer minden egyéb része csak a levegőnek az alveolusokhoz való odajuttatására s ezek bői való elszállítására szolgál, tehát a mirigyek kivezetőcsőrendszerének felel meg. A csőrendszert csillangós hengerhám béleli, csaknem az alveolusokig. Az utóbbiakban egészen különleges, vékony „respiratorius“ hám van, mely vékonyságával lehetővé teszi a tüdőben folyó gázcserét. A tüdő állományának felépítésében legnagyobb szerepe a rugalmas rostoknak van, ezeknek köszöni a tüdő könnyű tágulékonyságát és összeluizékonyságát a lélegző mozgások alkalmával. Van a tüdőben azonkívül igen sok simaizomsejt, minden részében, kivéve az alveolusok falát, továbbá collagen kötőszövet karélyocskái között és a felszínén, s porcogó és mirigyek is a bronchiolusok falában. Végül jelentékeny részt vesznek a tüdő felépítésében az erek : artériák, vénák és nyirokerek, míg az idegek nem alkotnak jelentékeny alkotórészt. A bronchuságak még a tüdő előtt kezdik eloszlásukat ; intrapulmonalis folytatásaikat már hörgőcskéknek, bronchio- lus-oknak nevezzük. Ezek a tüdőben tovább oszlanak, mindig villaszerűén két ágra, hegyes szögben, s oszlásaikkal sugár13*
